Egy váratlan siker

Eddig minden évben jelentkeztem a Bendegúz Nyelvész nyelvtani versenyre, mert a nyelvtan is a kedvenc tantárgyaim közé tartozik. Megírtuk az iskolai fordulót, és mindig sikerült tovább jutnom a megyei versenyre. Először ott is izgultam, de jól éreztem magam, mert egyszerűen imádom ezt a tantárgyat. A megyei fordulót is megírtuk, de az eredményhirdetést sosem vártuk meg. Első évben, amikor jelentkeztem a versenyre, egy-két hét múlva sem kaptam semmiféle visszajelzést, hogy hogyan teljesítettem a versenyen. Így hát megnéztem a honlapon, és 20-30. helyen végeztem. Ettől függetlenül sem akartam abbahagyni, ezt követő évben is újra indultam ezen a versenyen. Szinte újrajátszódott az egész verseny. Ugyanúgy 20-30. helyen végeztem. De mint mondtam, nagyon szeretem a nyelvtant, és nem csüggedtem. Ebben az évben is kipróbáltam magamat. A megyei fordulónál már éreztem, hogy jobb lett, mint tavaly meg tavalyelőtt, könnyebb volt számomra. Mivel megint eltelt egy-két hét, már nem törődtem a versennyel, azt gondoltam, ugyanaz lesz, mint az elmúlt években. Másnap az iskolánkban a harmadik szünetben hirdetés volt. Egy csomó ellenőrző volt az igazgató néninél. Szerencsére csak dicséreteket osztott ki. Aztán elérkezett az utolsó ellenőrző kiosztása:
– Most jön a legfrissebb! Én is a szünetben tudtam meg, és elloptam ennek a kislánynak az ellenőrzőjét, aki a Bendegúz Nyelvész versenyen a 3. helyen végzett! Nagy Alexandra! – mondta az igazgató néni.
Nekem leesett az állam, és majdnem megállt a szívem. Nagyon meglepődtem. Örültem, hisz egyáltalán nem számítottam erre az eredményre. Az országos fordulóra így sem jutottam tovább, hisz oda csak az első helyezett jut el, de még így is kimondhatatlanul boldog voltam. Az elmúlt években is éreztem már, hogy az osztályomban én vagyok a legjobb nyelvtanos, de most már kiderült, hogy Tolna megyében én vagyok a 3. legjobb nyelvtanos a hetedikesek közül!