könnyes szemekkel
méláz az ég,
felhőrejtekből
cseppenként hullatva
életét.
Fázom magamban,
libabőrrel aggat
didergő ébredés,
fordulnék a falnak
– de ott te vagy,
rám mosolyogsz –
hullik rólam a nyűg,
már nevet a vekker,
édes dallam szól:
– a mi dalunk –
csókod ébreszt, éltet,
ágyból kipattanok,
szívemben viszlek
magammal a konyhába is
(te kis hamis
ne csiklandj!
kilöttyen a kávé
– nahát!)
Egymás mellett kortyoljuk
az új nap első ízeit…
(bármi lesz is tovább:
ez már a boldogság!)
13 hozzászólás
Milyen szép idill!
Jó Neked…
Köszönöm, kedves Irén! 🙂
Mindig jó olvasni a verseidet, mert a színtiszta boldogság árad belőlük.
Szia Szusi – igen, mostanában szerencsére ez a jellemző :)))
Köszönöm, hogy itt jártál 🙂
Való vagy képzelet, de a reggelem jól indítottad nekem..:))))
Csodás ez a pillanat!
Ölellek Évi!…
Lyza
Ennek örülök, kedves Lyza – és megsúgom: ez a színtiszta igazság :)))
Ennek örülök, kedves Lyza – és megsúgom: ez színtiszta igazság, nincs benne semmi képzelet :)))
Kedves dreaming!
Mily csodás a reggel így!
Boldog pillanatok,
Nagyon tetszett ahogy láttatod!
Köszönlek, kedves Dóra! 🙂
Gyönyörű, pozitív hangulatú alkotás!
Így aztán érdemes ébredni!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Úgyám, kedves Fél-X 🙂
Köszönlek!
Szia Éva!
Szép reggeleket, élsz meg, versed ezt sugallja.Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Így igaz! Köszönlek 🙂