Zúg, robog a vonat az éjben,
Megannyi ember ül, zord rejtekében.
Látatlanul elsuhanó tájat álmodnak,
Hová mennek, mindig máshova vágyódnak.
Halk zene morajlik, ringatva fülükbe,
Gyermek illúzió, kuporog ölükbe.
Telefon csörren, mosoly ül a szájra,
Valaki őket otthon már várja.
De aztán a vas gép lassít,
Éberen beléjük, kínos tudat hasít.
Ha beszálltál, nem jutsz ki soha,
Szüntelenül száguld veled az életvonat.
1 hozzászólás
Jók a rímek és maga a vers is remek!
Szeretettel: Moncsika