Jégcsapok a lelkemen

Megdermedt a pillanat,
Csakúgy mint egy fénykép.
Kintről hallom, tik tak…
De idebennt a sötétség.

Fagyos esőcseppek az arcomon,
Már rég elfogyott a könnyem.
A multamat még siratom…
De szavak nélkul könnyebb.

Kifelé nézek egy kamrábol,
Vastag jég választ el tőled.
Nincs már se tavasz se kikelet…
Rám dobtad a marék földet.

Szemem csukva már nincs remény,
Lelkem erős és üszkös lett.
A jégfal túl rideg, kemény…
Egyedül vagyok és elfeledett.