Miféle görcs mételyez
minek nem lelem szárait
kibogozni…?
Meddő ágyúk nyomasztó harca ez
és a szabadság kötelez
De miféle szabadság az,
melyben nincsen felelősség?
Mert belőlem minden bőség
kiszáradt ősrég,
Nem felelek semmiért.
Olyan vagyok mint egy pápa
ki hitéből már rég kitért…
Néha azt hiszem, hogy szeretnek
De a pontatlanság uralma végsőkig eretnek
hajlamokat táncoltat pengeélen.
Egyszer igazam lesz remélem…
De nem!
Zuhanó lelkem visszalendítem
Berobbanok a térbe
Erőtlen kínomat erőmmé feszítem
Kihozlak végre.
Majd felhányok az égre:
Isten, kegyelem!
Az egyetlen bajom a fegyelem
hiánya.
Én lettem a szétszórtság fejetlen
királya…
Fejetlen király
By Ngaboru
4 hozzászólás
Üdv:"Erőtlen kínomat erőmmé feszítem Kihozlak végre."
Szép sor.A vers vége kemény, szerintem nem igaz rád.
Amit idéztél, az pont egy másik versem része.
Nem tudom megítélni az igazságtartalmát.. sajnos.
Köszönöm hogy írtál.
Üdv
Üdvözíttetem! Többszöri olvasás után rájöttem, ez egy hatalmas alkotás, kedves Gábris! Igazából nekem ez a szabadságról szól. Az emberi szabadságról, ha éppen eltekint az Úr. Formailag is a szabadság jellemzi, tetszenek a hangulatot követő rímek, összecsengések. A hitéből kitért szavak hangzóinak megfelelése nagyon eredeti gondolat. Egyértelműen nem rólad szól ez, hanem azonosultál egy életérzéssel. Helyes!
Gratulálok versedhez!
Üdv: Bálint
Kedves Bálint!
Ez az alkotmány részben korábbi verseimből tartalmaz idézeteket. Érzések összefüggéstelen, avagy összefüggő kavalkádja. Köszönöm a meglátásodat, miszerint ez nem én vagyok, hanem csak egy életérzés. Egy hangulat. De megtanultam, hogy nem szabad a hangulatoknak eluralkodni. Ezentúl már nem is teszik.
Üdv