Miként égi madár száll le szent halomra,
Akként ereszkedik napod földi horizontra.
Láthatod az eget esti szürkületben,
Amiként népedet, lévén nagy szűkségben.
Ezért tudás népe, emeld fel fejedet!
Csak magosra tekintve láthatod jövődet.
Napforduló vagyon a földi életben,
Sorfordító légyen, ősi nemzetedben!
Miként te képzeled, úgy áld meg az Isten,
Miként te gondolod, úgy lesz helyed itt lenn!
Megmondta azt sok bölcs: "Ki mint vet, úgy arat!"
Áldjon, verjen sorsod, az mind szent akarat!
Ezen föld ahol élsz, minden kincse tied.
Vérét ontotta itt Ősapád te érted!
Őrizte sarjának csodálatos honod,
Legyen ez számodra örökös otthonod!
E Nép dicsőségét, a fél világ tudja,
Életének helyét, Árpád hazába mutatja.
Nem vagy senkiházi! Áldott a te neved!
Hálát mondjál, most itt! Lévén Magból létezésed!
Büvellő
1 hozzászólás
Kedves Büvellő!
Kicsit furcsa nevet adtál magadnak. De majd megszökjuk. Versedet-dalszövegedet olvasva el tudom képzelni, hogy egy halk dallmmal milyen jól hangzik, mivel megjegyezted, hogy elkészült a dallam is.
Nekem tetszik, érdekesek benne a régi szavak, s az, hogy hazafias vers is. Szép gondolatokat foglaltál bele.
Engedd meg, hogy szeretettel köszöntselek körünkben, mivel látom, hogy most jöttél közénk. Kívánom, hogy érezd magad jól közöttünk.
Szeretettel: Kata