Omlós, szürke felhőben
hideg színű kék remény
érlelődő sötétjében
felragyog a sárga fény.
Jeges szellő útjában
borús felleg odébb áll
elkotródó árnyékában
csiripelő madár száll.
Csillagoktól kopár éj
foszló csöndben ébredez
amikor a Menny zenéje
szenderegve éledez.
Port lobbantó csizmás láb
csilingelő fémes lánc
szemet szikrázó fénynyaláb
megérintő édes tánc.
Lágyan szóló ős ének
susogó hűs szerenád
álombéli égi lények
hoznak arany koronát.
Végtelen vén tengernek
csapkodó óköntöse
sejtelmesen setét meder
ódon, morajló öle.
Omlós, szürke felhőben
hideg színű kék remény
érlelődő sötétjében
felragyog a sárga fény.
2 hozzászólás
Nekem a felkelő napot juttatta eszembe sejtelmes, fázós versed, ahogy a felhők közül elődereng, és megindul az élet.
Szép fogalmazás, jó rímek…
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv.
T.