Kőfejek

Három nagy fej volt a parkban. Szeretem ezeket a vidéki parkokat, mindegyik teljesen egyforma, nem kell gondolkodnom azon, hogy melyik városban vagyok. Pontosabban, nem érdemes. Középen egy kis tó, tócska, tavacska, szomorúfűzzel. Csak azért szomorú, mert magyar. Angliában egész nap sírnia kellene. A szomorú vagy síró fűz impozáns látvány, és alig igényel gondozást. Vize van neki, zsebkendőt nem igényel – ekkora méretben nem is készül. Egy kórház egész lepedőkészletét össze kellene varrni, hogy elég legyen. Magyar kórház? Nem baj, a kedves paciensek majd hoznak magukkal – lepedőt, törölközőt, kanalat, ágyat, anesztet, sebészt – tulajdonképpen otthon is maradhatnának. Vagy inkább ne, gondoljunk a híres irodalmi árulókra: Ephialtes, Geréb & Geréb.

De hát nemcsak szomorúfűz van a parkban, hanem például vadgesztenye. Tavasszal szépen fehérlik meg rózsaszínlik, ősszel zöld sündisznókat hullat – barna golyóbisok kelnek ki a sündisznókból, amelyekkel le lehet játszani a két világháborút. Gombostűvel kiegészülve meg szinte bármivé alakulnak. Csak egy a baj, a vadgesztenye olyan, mint az ember, állandóan itatni kell.

Vannak még nagy piros virágok, amelyeknek sose tudtam megjegyezni a nevét. Jó magasak, és széles, húsos levelük van. Valaki, esetleg latinul? Nem számít, ők se ismernek engem. Azért még lájkolhatjuk egymást. Sőt, annál inkább. Ugyan ki lájkolja az ismerőseit?

A három fejtől különleges ez a park. Kőből vannak, az időjárás és a galambok alaposan megviselték őket. Orruk lekopott, szájuk alig látszik. Szinte csak a szemük él. Már amennyiben a kőfejek kőszemei élnek. De mindig vannak, akik elhiszik.

Mondják, hogy a fejek egykor a dómot díszítették, Ez persze nem igaz, mert ebben a kisvárosban sose volt dóm. Túl kicsi ahhoz, hogy eltartson egy nagy dómot. Egyébként is, minden energiája elmegy arra, hogy eltartsa a sok kicsi domot. Mégis sok a panasz az ellátásra, pedig sokkal rosszabb volt odahaza, Indiában. Olyan rossz volt, hogy eljöttek idáig. Itt meg nem olyan rossz, hogy odáig visszamenjenek.

Mindegy, egyszer csak megjelentek a parkban a kőfejek. Jó nagyok, akkorák, mint egy ember. Nem kosaras, és nem zsoké. Valahol a kettő között.

A kisváros lakói töprengeni kezdtek. Mit csináljunk velük?

Valaki azt ajánlotta, üssenek egy-egy lyukat a szájuk helyén, és akkor jósolhatnak. La bocca della veritá. Egy kérdés 200 forint, na jó, legyen inkább 500, az kerek szám. Ötszázért már egy komplett menü van a kínaiban. Édes-savanyú nátliumglutamát lizzsel. Vagy csilke. R betű nincs, azt nem tudják kimondani.

Mások azt mondták, hogy a jóslás feudális csökevény, megalázó hazugság, még egyszerűbben, kész átverés. Álljon oda valaki egy kamerával. Bárki szerepelhet egy percig a valóságsóban, csak ezer forint. Persze a kamera nem működik, az csak színpadi kellék. De senki sem reklamálhat, hiszen eleve megmondtuk, hogy kész átverés.

Sokáig nem történt semmi, aztán egészen magától híre ment, hogy a kőfejek gyógyítanak. Illetve nem csinálnak semmit, csak vannak. A betegek – és ugyan ki nem beteg? – elzarándokolnak a kőfejekhez, megállnak előttük, néznek, mint a borjú az új kapura – és most múlik pontosan! Reuma, isiász, köszvény, porcleválás, szalagszakadás, recsegő ízület, ízülő recseget, volt, nincs! Minden mozgásszervi beteg meggyógyul, aki még el tud mozogni a kőfejekig, és ha nem, magára vessen. Nem is érdemel jobbat, mert hitetlen kutya. Hitetleneket nem vállalnak a fejek. A hitetlenség még a hexensussznál is súlyosabb betegség. Esetleg ha nem fejeket faragnának kőből, hanem fa – fa – falami mást. Persze akkor nem lehetne nyilvánosan kiállítani – f – f – fügefalevél nélkül. De hol van ekkora fügefa?

A fejek nem egyformán hatékonyak. Az 1. számú előtt tíz percig kell merengeni, a 3. számú valamivel gyorsabb felfogású, neki nyolc perc is elég. A középső az abszolút bajnok, már öt perc alatt megérti, hogy mit kell meggyógyítania. És meg is gyógyíccsa, ha teccik a dokkereknek. ha nem! Mari néni épp a minap kezdte el leírni a csodálatos gyógyulása történetét. Az A betű még elég jól ment neki, de a B-nél megakadt. Valami még rémlik neki a tanyasi iskolából – például a kályha, amibe a pedellus jól bedurrantott – ilyenkor mindig kimehettek az udvarra hógolyózni. Bezzeg akkor még volt vaskályha, meg pedellus! Ma már a hó sem olyan, mint régen. Ez tudományos tény. Brit tudósok megállapították, hogy megváltozott a nanostruktúrája.

A kőfejek is nagyon régiek. Csakis ezért tudnak gyógyítani. Aki nem hiszi, járjon utána Esztergomban. Kerekesszékkel közlekedni nem ér.