1. Terminál

Fogalma sem volt róla, hogy csodás égi jelnek vagy baljós ómennek tartsa, amit látott, de tudta, ő ma már nem megy sehová. A terminál tiszta üvegfala hatalmasnak tűnt, az egyre távolodó repülőgép pedig mindinkább kisebbnek és kisebbnek. Lélegzete lassan kezdett megnyugodni, kifújta magát a sok futás után. Egy elkésett metró, ennyi, és máris dőlt minden, amit eltervezett. A szerelvény nem jött időben, mert valami műszaki hiba adódott, de ki a fenét érdekel, hogy milyen problémájuk akadt, amikor nem el kell érnie a hajnalban induló repülőgépet. És lám, a gép pontos volt és rendre felszállt. Éppenséggel csak ő nem ült rajta.
Talán így kellett történnie? Még sincs megírva, hogy találkozzanak? De hisz már oly régóta tervezte, aztán ennyi, egy pontatlan szerelvény, és mindennek vége. Persze felkelhetett volna előbb is. Illetve nem kellett volna a billentyűzeten elaludnia, ha már egyszer úgy tervezte, nem fekszik le arra a pár órára.
Kezeivel az üvegfalnak dőlt, fejét lehajtotta. Még nem jött el az irdatlan dühkitörésének pillanata, most csak szomorú volt és csalódott az elszalasztott lehetőség miatt. Már megint minden félresiklott valami banális dolgon.
Az elegánsan öltözött repülőtéri alkalmazott összeszedte a papírjait, miután lezárta a kaput is, majd indulni készült.
– Szóval mégsem jut el Mallorcára. Nagyon sajnálom – mosolygott, és egy leplezett mozdulattal megigazította gallérját.
– Tessék? – Nem tudta, neki szólt-e.
– Sajnálom. Fél nap múlva indul a következő, ha felkeresi a…
– Ez Mallorcára ment? A 345-ös?
– Nem, ez a 345B. Innen a charter járatok szállnak fel.
Egy pillanatra mintha szívverése is kimaradt volna, majd óriási izgalom lett rajta úrrá.
– De hát én máshová megyek! Akkor mégsem késtem le a repülőt! Hol van a 345-ös? – Gyorsan felkapta laptoptáskáját.
– Egyenesen előre egy jó ideig – karjával a mutatta az irányt, miközben le sem vette szemét a feltűnően zaklatott utasról, – aztán le a mozgólépcsőn, ott balra és már meg fogja találni a kaput – hadarta összevont szemöldökkel.
Az órájára nézett. A digitális számok szerint mégis volt két perce beszállásig. De már futott is, és majdnem fellökött egy elbambult embert, miközben ezt számolta. Ismét ugyanúgy kapkodta a levegőt, mint pár perccel ezelőtt.
Szóval azért van remény. Még nem dőlt dugába minden.