Mázolt arcából
festett haját pajkosan
kisimítja, miközben
vérszínű ajkát ezredik
csókra nyitja.
S e elcsattant mű-kéjben
érzi betevőjének
bűn-ízét.
S miközben nyakát bíbor
vánkosok közé hajtja
lehunyva szemét,álmodik.
Hogy keze messzi, durva
földön munkától kemény,
s ujjaiból patakban
csordogál a vér.
Álmodja, hogy egyszer
nem színlelt szenvedély
füröszti fehér homlokát
gyöngyözve, hanem
sarló s eke neheze mossa le
a mázt elkínzott arcáról.
S reméli, hogy szétgyilkolt
méhében foganhat még élet.
Ájultan ez egyszer nem a fűző
gyilkos szorításától esik
össze gyenge teste, hanem a
Nap tűző sugarai győzik le.
S mosolyogva zuhan
a búzatáblák közé.
Álmodja, hogy mosolya
nem csáb-trükk, mi
férfiak pénzéért ragyog.
Hanem valós, szívből jövő.
Szája cserepes, s vízért remeg,
Nem becézi többé a vágytól izzó férfi- testet.
Testét nem érinti idegen
férfi kéjsóvár keze,
Csak durva paraszt-ruha,
S az erdei patak hideg folyama.
Esténként pedig dologtól
fáradtan, s levegőtől részegülten
imára kulcsolja dísztelen kezeit.
Majd ablakból nézi, ahogy
a Nap lebukóban fényt fest
a dombokon át…
Élne ő… Szabadon mint a madár…
5 hozzászólás
Ez igen! Nagyon jó lett, nem csoda, hogy vártad, hogy feltöltsék. 🙂 "E elcsattant" – ez az egyetlen szépséghibája, de őszinte szólva nem tudom, mi mással lett volna elkerülhető, úgyhogy nem is kötözködöm miatta, hatalmas ötöst érdemelsz!
Üdv,
Kalina
Elolvastam pár versed.Kezdem megkedvelni a stílusod.Szerintem ez a versed eddig a legjobb.
Nem egy leányálom vers.Kicsit tupírozott, de egész jó.
Aine
Nagyon köszönöm nagyon jól esnek a hozzászólások:)Olyanról szerettem volna írni amiről eddig még nem (nagyon) mertek:)
További szép napot:)
Szia!
Tegnap olvastam már a versedet. Nagyon jól fogalmaztál, remekül ábrázoltad ezt a sorsot. Kívánok neked sok sikert, bíztatóan írsz. Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm,ezt jó olvasni:)