Egy vendéggondolat nyomán
Akhillesz-ínunk lenne-e Homérosz nélkül? Ha nincs Ilosvai, Toldiról tudnánk-e vajon? Dobót, az egri hősöket ismernénk-e, ha Tinódi nem énekel róluk? Március 15-e piros betűs ünnep lenne a Talpra magyar nélkül is?
A költők írják az igaz történelmet! A vers mindig a megszólított valóság: nem csak azt mondja el, ami volt, hanem azt is, ami lehetett volna. A költők írják az igaz történelmet, mert a vers maga az igazi valóság. Ezért szeretjük a verseket annyira mi, akiket a történelem tényleg érdekel.
11 hozzászólás
Ez így van. Nagyszerű, tömör összefoglalása a költészet szerepének!
Tökéletesen egyetértek. Kicsit talán ki lehetett volna bővebben is fejteni az ezzel kapcsolatos gondolatokat, még több példával, stb.
Igaz és jó gondolatok!
Valóban kicsit részletezhetted volna bővebben.
szeretettel-panka
Köszönöm az észrevételeket, a javaslatokat!
Igen, talán ki lehet még egészíteni néhány gondolattal.
Szeretettel:
István
Kedves István, ellentmondás van szavaidban.
Ha a vers az igazi valóság, akkor nem mondhat el olyat, ami nem történt meg.
Ha költők írják az igazi történelmet, az csak a valóság lehet, nem kitalált fantáziák…
Hálistennek a költők bizony fantáziálnak, és nem történelmet írnak!:))))
Kedves Irén!
Szerintem a valóságnak része az is, ami a fantáziánkban játszódik. Vagy pl. a szívünkben. Ha mondjuk, egy férfi szeret egy nőt, de halálosan, ám a nőnek – mert a nő pl. férjnél van -azt mondja, hogy nem szereti, akkor mi a valóság? Azért tartom ezeket igaz dolgoknak, mert tetteinekt gondolataink, érzelemeink határozzák meg. Ezekről vallani: költészet. Az emberi szív története tehát az igazi valóság.
SzeretettelÍ:
István
A tény és a fantáziaszülemény, véleményem szerint is, két különböző dolog. Elképzelhető, hogy a fantáziaszüleménynek van némi valóság alapja, ha van, de tényként semmiképp sem könyvelném el. Érdekes is lenne, ha minden fantáziaszüleményt tényként kezelnénk……..
Ezért is hívják az egyiket történelemnek a másikat meg irodalomnak.
Kedves szusi!
Szerintem két malomban őrölünk. Én nem azt mondom, hogy a fanzázia szüleményét kezeljük tényként, hanem azt, hogy a fantáziánk is a valóság része, hiszen létezik.
S nem csak a fantáziánkról van itt szó, hanem leginkább arról, ami bennünk megszólíttatik az életünk során. Amikor Homérosz megírja az Iliászt, a tényeket olyan gondosan kezeli, mint egy történész. Ennek a műnek a nyomán sikerült feltárni Tróját. De Homérosz többet ad ennél. Leírja a csatákat, a csatarendeket. De ad még valamit. A hősök lelkét. S az, ami ezekben a hősökben volt, szerintem az az igazi történelem: ami őket mozgatta, ami által tetteik életre keltek, ami által örültek, vigadtak, vagy elbuktak.
Kedves szusi!
Szerintem két malomban őrölünk. Én nem azt mondom, hogy a fantzázia szüleményét kezeljük tényként, hanem azt, hogy a fantáziánk is a valóság része, hiszen létezik.
S nem csak a fantáziánkról van itt szó, hanem leginkább arról, ami bennünk megszólíttatik az életünk során. Amikor Homérosz megírja az Iliászt, a tényeket olyan gondosan kezeli, mint egy történész. Ennek a műnek a nyomán sikerült feltárni Tróját. De Homérosz többet ad ennél! Leírja a csatákat, a csatarendeket. De ad még valamit. A hősök lelkét. S az, ami ezekben a hősökben volt, szerintem az az igazi történelem: ami őket mozgatta, ami által tetteik életre keltek, ami által örültek, vigadtak, vagy elbuktak.
Igen István, itt van az eltérés kettőnk között, mert a "hősök lelke" az már fantáziaszülemény. Vagy olyan volt, vagy nem. Te azt is igaznak veszed, én meg nem.
Kedves szusi!
A történelem nem csupán adathalmaz. Hogy milyen is volt? Minden kor igyekszik a saját arca szerint formálni egy kicsikét. Még akkor is, ha a legnagyobb tárgylilagossággal közelíti a múltat. Az igazi költők "fütyülnek" a jelen esetleges elvárásaira. Ők a "hősök lelkét" vizsgálják, s egy hatalmas vízióban újra is élik a múltat. Homérosz Iliásza mindig igaz marad, de pl. Berecz János Ellenforradalom tollal és fegyverrel című munkája már a megjelenésekor sem volt az. Megjegyzem: a költők alatt is csak azokat értem, akik valóban költők!