Körülveszel, mint egy végtelen tenger, s csak létezem.
Nem látok, nem hallok, de mégis tudom, hogy fuldoklom.
Szüntelen várom, hogy itt legyél, hogy lássalak, érezzelek.
De addig csak lebegek üresen, némán, s tétován.
Vágyakozva, számolva a perceket,
Míg értem jössz, s én, bárhová, de Veled mehetek.
14 hozzászólás
Szia Réka!
Üdvözöllek az oldalon!
Érteni vélem a versedet. Tetszik is. Mély tartalma őszinte, tiszta érzéseket közvetít. Formailag vannak vele problémáim. Vagy írd meg szabad versként, vagy a sorok végi vesszők után -amíg a gondolat tart- kisbetűsen folytasd! A mindig nagybetűkkel történő kezdés megtöri, elvonja a figyelmet, mert az olvasód nem tudja azonnal jó helyre rakni a hangsúlyokat. Amúgy tényleg ígéretes alkotás.
Szeretettel
prince
Köszi, köszi! Figyelni fogok!
Sok puszi!!
Nagyon szép ez a mondat:"Körülveszel, mint egy végtelen tenger, s csak létezem."
Az utolsót viszont nagyon hosszúnak találom. Néha levegőt is kell vennie, nemcsak az olvasónak, hanem az esetleges hallgatónak is.
Köszönöm az észrevételt! Figyelem majd!
Szia!
Elképzellek, ahogyan ülsz, egy karosszékben, és a gondolatok, gondolatsorok mint a buborékok törnek fel a mélyből. Szép a kép, még akkor is, ha kissé fájdalmas. Tetszik, amit itt olvastam.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, hogy írtál! Őrülök, hogy elnyerte a tetszésed!
🙂
Nagyon kellemes, finom sorok, külön tetszik, hogy a végére sem fárad el.
Elolvastam többször, nagyon tetszik.
Őszintén megvallva ez az első versem, nagyon jó érzés, hogy sikere van! Köszönöm, hogy többször is elolvastad!
Kedves Piszureka!
Szeretettel üdvözöllek a Napvilágon!
Szépen jellemezted a szerelem érzését. Jól fogalmaztad meg a szinte szavakkal el nem mondhatót. Az első két sor különösen tetszik.
Szusival egyetértek, valóban, lehelletnyi szünettel könnyedebbé válna a vers (az "érezzelek", vagy a "tétován" után vessző helyett ponttal lezárva a sort). Természetesen csak javaslatnak szántam.
További jó alkotást kívánok!
Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm a véleményt és az észrevételeket! Megfogadom!
Remélem nem haragszol meg, ha ide teszem az általam elképzelt verziót:
Fuldokló buborék vagyok, mely ott lebeg benned.
Körülveszel, mint egy végtelen tenger, csak létezem.
Nem látok, nem hallok, de mégis tudom, hogy fuldoklom.
Szüntelen várom, hogy itt legyél, hogy lássalak, érezzelek,
de addig csak lebegek üresen, némán és tétován.
Vágyakozva, számolva a perceket míg értem jössz
és én bárhová, de Veled mehetek.
nem dehogy, nem haragszom, köszönöm!
Kedves Réka!
Ahogyan írod, első versed. Ezért grtulálok Neked, hogy ezzel bemutatkoztál. Nem kell tanácsokat sorolnom, hiszen az előttem szólók már megtették. S a jó tanácsokat fontos megfogadni, mert javunkra válik. Nagyon jó, ha a korabeli nagyjainkat követed a versek formáját és egyéb kellékeit illetően.
Üdvözöllek körünkben, remélem, jól fogod érezni magad a Napvilágon.
Írjál sokat, és mások írásait is olvassad, azzal sok tapasztalatot szerzel.
Szeretettel: Kata
Köszönöm a jó tanácsokat, megfogadom!