Bár lenyalható lenne a só
Rég eltűnt halovány szádról
Amit soha nem hagyott el szó
Én öreg lettem és szegény
Te meg már nyakon szúrtad magad
Hogy tékozolj vágyaim egén
De játsszunk csak logikus fájdalmat
Szánalmas gyurmajáték életünkkel
Mert tarkódon a vér csak harmat
Ostobán hadonásznak a kábelek
Átlátok rajtuk ha akarok mert
Csillagfényed ragyogja az eget
4 hozzászólás
Kedves Gábor!
Hangulatos verset írtál, szép költői kifjezésekkel, s jól hangznak a három verssoros versed ölelkező rímjei. Örömel tapasztaltam, hogy a hagyományos, "igazi" versformában alkottad meg a költeményt. A szótagokat nem számoltam, de nyilván az is rendben van. Azt ajánlanám, hogy a korabeli szokásoktól eltérően, ma már nem fontos minden sort nagybetűvel kezdeni, csupán kkor, ha az mondat első szava.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Köszönöm Kata.
Örülök, hogy benéztél hozzám, és még tetszett is. A nagy kezdőbetűk most így alakultak.
A szótagszámok egyébként nem egyeznek minden versszakban, sőt szerintem a sorokban sem.
Üdv: Ngaboru
Üdv!
Három verssoros szerelmes vers. Hmm. A romantika meg a szerelem sorokba rakott téged:))
A gondolataidat. 🙂 Extrém vagy. Jó vers. Nekem tetszik.
Ági
Hmm.
Nem is tudom mit mondjak. Köszönöm, hogy írtál 🙂
Üdv