Nemzetközi Költőtalálkozó 2011.

Ez év szept. 17.-én olyan történt a nemrégiben várossá előlépett Isaszegen, ami még sohasem! Nemzetközi költőtalálkozónak adott színhelyet, az EOS Nemzetközi Kulturális és Művészeti Alapítvány, a Dózsa György Művelődési Ház, és a Jókai Mór Városi Könyvtár szervezésében. A három naposra tervezett találkozó utolsó napján, Budapest, Gödöllő és Szentendre után látogattak ide a résztvevők, ebbe a Gödöllői dombság lankáin fekvő csendes városkába, ahol Tóth Árpád hónapokat töltött valaha betegségét gyógyítandó a jó levegőn.

Az EOS – ról annyit kell tudni, hogy alapítója Gaál Áron költő, műfordító, publicista, egy nagyon közvetlen, lelkes ember, aki számos kötetén kívül arról híres, hogy az újjáéledő jász nemzetség kulturális vezetőinek felkérésére megalkotta a Jász Himnuszt; és nem utolsó sorban, már harmadik éve szervez nemzetközi fesztivált, költőtalálkozót a világ minden részéről meghívott alkotók részvételével.

A meghívottak nemcsak poéták, hanem hazájuk kulturális életének aktív szereplői is, így közvetítők lehetnek a magyar és a nemzetközi irodalom között. Mindannyian rengeteg kiadott könyv, díj és kitüntetés birtokosai. Egy fesztivál értékét, színvonalát megszabja a meghívottak személyisége, híre a világban. Ez évben megjelent külföldi vendégeink neve jól ismert nemcsak irodalmi körökben, hanem a művészet más ágaiban is. A joviális, ősz kanadai irodalomprofesszort, George Elliott Clarke-ot például operai szövegkönyvek és szellemes-humoros bluesok szerzőjeként is jegyzik a világban. Sztentori hangján mesterien elő is adott egyet, melyet még a nyelvi különbség ellenére is élvezettel figyeltek a helyi hallgatók.
A csinos, kislányos alkatú, hollófekete hajú Alexandra Kruchkova Oroszország üdvöskéje. Fiatal kora ellenére már húsz kötete jelent meg, és tavaly egyik sanzonja elnyerte az Oroszország legszebb romantikus dala” címet. Nagy örömünkre meglepetésképpen el is énekelte, saját magát kísérve gitáron.
A kedves Menachem M. Falek Izraelből érkezett, az ottani Írószövetség alelnökeként. Bizonnyal megszerette országunkat, mert már tavaly is részt vett a fesztiválon; itt született versei, mint pl. a Mao bajtárs – mely szállásuk kandúrjának neve volt – azóta már számos nyelvre lefordítva látott napvilágot.
Ion Cocora Romániából, Bernhard Widder Ausztriából jött el hozzánk. Az ő útjuk rövidebb volt, mint a kanadai költőé, aki két napot utazott ide, kettőt vissza, hogy e három napot Magyarországon tölthesse. Andreas Sauer szintén európai, Svájcból érkezett, a Berner Zeitung-ot főszerkeszti, ha nem verseket ír. Luurur Jan Malin pedig Észtország küldötte; hórihorgas, szikár, lezser férfi, formabontó költészete Kassákéhoz hasonlítható; rendkívül érdekes és élvezetes módon adta elő sörről-borról, adrenalinról szóló versét, rögtönzött performance keretében.

Gaál Áron szótartó ember. Két meghívottja nem tudott részt venni a találkozón; egyikük, Jevgeny Stepanov orosz költő daganatos betegség miatt mondta le, Rado Georges Andrianmanantena, madagaszkári költő pedig idős ember lévén, már nem érhette meg a fesztivál idejét. Ennek ellenére mindkettejüktől elhangzott egy-egy vers a helyi versmondók előadásában, mert Áron megígérte, és szívügyének tekintette ígéretét.
Helyi amatőrök szavalták magyarul a külföldi szerzők verseit, érzéssel és mély átéléssel, ami nem is volt egyszerű olykor, hisz például az észt költő hangsúlyait, sorainak dallamát lehetetlen volt megismételni.
De a találkozó attól lesz az, ami, hogy helyiek is részt vesznek rajta. Így volt módom bemutatkozni néhány mondatban, és előadni Toszkán szonett c. versemet, melyet erre az alkalomra választottak ki. Nagy a világ, mégis kicsi – a másik isaszegi költőről, Hajdú Máriáról kiderült, ugyanannak az utcának két végén lakunk, és ugyanabban az irodalmi társaságban adjuk közre verseinket… végre személyesen is megismertük egymást. Rostás István a roma közösség költőjeként jelent meg, és beszélt nehéz ifjúságáról, Végh Tamásról pedig megtudtuk, hogy nyomdászként munkájában is közel áll az írott alkotásokhoz.

Az isaszegiek nagyon készültek erre az estére! A versek köré kellemes műsort szerveztek, így alkalmunk volt többször meghallgatni Fodor Miklósnak, az ismert Túlpart együttes tagjának egy versét, fuvola improvizációit, és a huszonegy éve mesterfokon éneklő Gaudium Carminis kamarakórus madrigáljait. Kitűnő, lelkes, fiatal tolmács segített a megértésben, végig az est folyamán.
A meglepetések estéjén még egy apró momentum derítette fel a hallgatókat. A három nap alatt a költők egy lovas programon is részt vettek, ahol a karikás ostorral bemutatót tartó fiatal lány nagy tetszésre talált körükben, s most ez a lány kérte, hadd mondja el ő is saját, első, napokban született versét. „Megihletődött”…

A találkozó zárásaként szép emléklapot kaptunk; utána kötetlen beszélgetés, és szeretetvendégség volt meghirdetve. Hogy mennyire jó hangulatú este volt, azt mutatja, hogy a másfél órásra tervezett találkozó öt-hat ! órásra sikeredett; hogy a költők egymással is tudtak szót váltani, ismerkedni; hogy a finomságokkal több asztal megtelt; és senki sem sietett haza, a külföldi vendégek sem, pedig többüknek már hajnalban indult a járata.
Óriási élmény volt számomra, köszönet érte mindenkinek, aki pénzzel, szervezéssel, munkával hozzájárult!