Rózsaszín selyemben, arany glóriával
Kel a hajnal, hozza a színeket,
A földre dobja csendes rezzenéssel,
Piszegve, halkan énekel neked.
Köntösét térdig felhúzva táncol,
Bokáján ezernyi madárdal csörög,
Hajában a Nap lassan lilába lángol,
Ujjain villognak a vörös fénykörök.
Nézd ablakodból harmatos táncát,
És ha megszólalnál, ne tedd!
Csak hallgasd, hogy önti csészédbe eléd
Az forró, reggeli fekete életed.
2 hozzászólás
természetesen Szabó Lőrinc jut eszembe versedről, és a hajnali kávé a tévéreklámból…:)))))
Szépen megfejelted azt a hangulatot, érzést!
És tényleg, erre nem is gondoltam!
Köszönöm a hozzászólást 🙂