Pelyhes nyári rétre érve
összekulcsolom kezem,
fölnézve az égre, közben
angyalarcodat lesem..
Hajnalpírban jő a nap..
fényruhája, tüll, de lenge..
tincse lágyan simogat..
Csókra csók, a rétre fénye
s boldog kacagás fogad,
színre szín, szerelme szalma
lágy vörös-arany fonat.
Összeolvad teste, arcom
így lesem a jó szavát,
nincs a földön még egy
Asszony, ily szerelme..
Rózsaszál..
1 hozzászólás
Ez nagyon kellemes ritmusú vers, csak úgy olvastatja magát:)))
Gratulálok: Klári