1.)
Hatalmas volt tegnap este
A Hold, és sötét narancssárga,
Mintha vérben fürödne teste.
Ahogy felnéztem, megigézett,
És nem engedte el pillantásom,
A színe végigégetett.
2.)
Miről beszéljek? A Hold te vagy,
És ha felnézek rád, eltűnök.
Olvad bennem a néma fagy,
Mert égetnek új bűnök.
Oly’ tiszta vagy te! Mosolyodat
Ha nem is bírom el, nem mozdulok,
Amíg ölelsz, tartom a súlyodat,
Ha elmész, utánad fordulok.
3.)
Az égen a Hold az úr,
És nézik némán a csillagok.
Nézik a csillagok.
5 hozzászólás
Nem baj ha némán nézel. Teszem én is, és talán jobb is így.
Szeretettel:Selanne
Sejtelmes vers, mint a kozmosz, a csillagok és a hold egy különös világ, Sokan sok félén látják. Versedben szépen felruháztad őket emberi érzésekkel. Kicsit szomorkás a hangulata. De szép sorokat olvashattam.
"Amíg ölelsz, tartom a súlyodat,
Ha elmész, utánad fordulok."
Ezek a sorok magukért beszélnek,
még ha a csillagok némák akkor is.
szeretettel-panka
Hű, köszönöm szépen nektek!
Miléna
Sokszor a tekintet beszédesebb a szavaknál!:)
Gyönyörű!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm szépen neked is!
Miléna