Hawaii szigeteken egy napbarnított, izmos testű sármos fiatal férfi, akinek vizes testén a lemenő nap halvány sugarai táncolnak ezerféle színt kirajzolva, aki éppen szörfdeszkáját kenegeti síkosítóval a medence mellett, amikor a szálloda elé gördül egy fekete hosszú limuzin. Az első ajtó kipattan és 1 fekete ruhás és sapkás férfi lép ki belőle. Útját céltudatosan a kocsi távolabbik feléhez veszi, elérve az ajtót kinyitja, majd meghajol. A járgányból egy tökéletesen formált kecses női láb lép ki melyen méreg drága türkizkék magas sarkú szandál díszeleg. Nem sokkal később a láb viselője is kiszáll a kocsiból és elénk tárul egy magas kecses nő tökéletes alakja. Testét egy feszes türkizkék mini ruha takarja. Gyönyörű szép szőke haját a szél jobbra- balra lengeti, és tengerkék szeme ragyog. Kezével gyengéden int és rögtön kettő udvarhölgy rohan mellé az egyik tükröt a másik napernyőt tartva. A fekete ruhás sofőr beszalad a szállodába, hogy szállást foglaljon. Közben a lány a medence felé lépkedve megcsúszik a vizes padlón. Az utolsó pillanatban egy erős és védelmező férfi karjában találja magát. A férfi, aki eddig deszkáját fényesítette most egy sexy női testet tart izmos karjában. A négy szempár egymásra mered és mindketten elvesznek a másik tekintetében. A férfi lassan felemelkedik, de szemét nem veszi le a kék szempárról, óvatosan egy napágyhoz lép és lehelyezi a lányt, majd mellé ül és így szól:
– Jól van hölgyem?
– Igen, köszönöm, hogy elkapott.
– Igazán nincs mit. Jobban kéne vigyáznia. Ön nem ide valósi. Honnan jött?
– Franciaországból. A nevem Charlotte D’ elon. De hívj csak Charlotte-nak és szeretném, ha tegeződnénk.
– Rendben én ide valósi vagyok és Palani a nevem ( Barney angolul) francia megfelőjét nem tudom 😀 – suttogja a férfi
– Értem. Hívhatlak Barney-nak? Jobban hangzik, mint a Palani.
– Úgy hívsz, ahogy csak szeretnél. Mondták már neked, hogy a szemeid úgy ragyognak, mint a zafír?
– Ohh, hisz te bókolsz nekem. Köszönöm. – mondta zavartan Charlotte. Közben a sofőr visszatért és oda sietett hozzájuk.
– Kis asszony lefoglaltam a lakosztályát. Itt van a belépőkártyája és a szoba száma 502-es. A 24. emeleten. Kérem, jöjjön velem és rendezkedjen be. A portás már felvitte a poggyászait. – szólt mézes- mázos hangon a sofőr
– Sajnálom, mennem kell Barney. – sajnálkozott a lány
– Mondjuk ma este? 2 óra múlva? Itt? – kérezősködött a dögös szörfös fiú
– Hmm, csábítónak hangzik, rendben találkozzunk 2óra múlva itt.
– Oké baby, hozz fürdő rucit. Elmegyünk úszni. – mondta a srác magabiztosan
– Au revoir Barney. – mondta sexy hangon Charlotte.
– Aloha.
A sofőr kíséretében Charlotte felment a lakosztályába és egyenesen egy forró fürdőt vett, fürdés közben hangosan énekelgetett
„Je crois que les papillons battent dans mon estomac quand les adresses.
Je crois il le réel.
Cela je crois mon amant lui.
Il le réel seulement il je le désire.
Oh, oh, oh Barney” /Azt hiszem, pillangók repdesnek a gyomromban, amikor megszólít.
Azt hiszem ő az igazi.
Azt hiszem szeretőm őt.
Ő az igazi csak ő rá vágyom.
Oh, oh, oh Barney/
A forró fürdő után Charlotte a ruhás szekrényéhez lépett kinyitotta és elkezdett benne kutakodni, majd kiemelt egy ruhát magához mérte majd hátra dobta és ezt addig folytatta, amíg meg nem találta a tökéletes ruhát. Mivel a kádban és a ruhaválasztással is igen sok időt vesztett úgy döntött, hogy a haját kiengedve hagyja. Felöltözött és épp végzett a sminkeléssel, amikor a sofőr lépett be és figyelmeztette, hogy találkoznia kell Palanival. Aztán elbúcsúzott a lánytól, mivel neki vissza kellett mennie Franciaországba.
– Kisasszony. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok Önnel maradni. De vissza kell mennem a szobalányokkal Franciaországba. Érezze jól magát itt. Ha baj lenne, hívjon és eljövünk Önért. Au revoir mademoiselle és Kérem, vigyázzon magára. – mondta a gépkocsivezető.
– Pour Vladimir! Vigyázok! Au revoir!
Azzal Vladimir elindult lefelé a lifttel. Charlotte pedig még utoljára megigazgatta magát a tükörben, majd ő is el lement a lifttel a medence mellé ahol megbeszélték a randit! Barney már várta őt egy nagy csokor vörös rózsával. Amikor a lány kilépett a szálloda ajtón a srác szava teljesen elállt, szeme ki kerekedett. A lányon egy sexy fekete tangás bikini volt és derekán egy selyemszálas vörös kendő lábán piros szandállal. Oda tipegett a fiúhoz és elvette a virágokat, majd gondosan bele helyezte az asztalon álló vázába. A fiú elvett két pezsgőt a pincértől, aki épp arra sétált a tálcával. Az egyiket átnyújtotta Charlotte-nak és így szólt
– Ránk, amiért találkoztunk!
– A hősömre! Ránk! – pirult bele a hölgy
Megitták a pezsgőt és a medence felé sétáltak kezüket egymásba fonva. A lány levette a kendőjét és a szandált, majd a poharát a medence szélére helyezte és fejest ugrott a medence vizében. A szálloda kertje csendes volt és egy árva lélek sem járt arra. Barney először csak nézte a lányt az uszoda széléről, aztán ő is belevetette magát a vízbe hatalmas adag vizet kiszorítva. Egymáshoz úsztak és beszélgetni kezdtek, de aztán hirtelen elhallgattak. Charlotte esetlenül próbálta megtartani magát ám karjai nagyon elfáradtak és a mélybe ereszkedett. Barney nagy levegőt vett és lemerült a víz alá, hogy kimentse a kapálózó lányt. Megragadta és felhozta a felszínre. A lány eszméletlen volt. A fiú kiúszott vele a partra és kitette a medence szélére, majd ő is kimászott mellé. Fölé hajolt és száját a lány szájára helyezte levegőt adva át, majd a mellkasából próbálta kipréselni a beleszorult vizet, újra megpróbálta szájon át lélegeztetni, de sikertelenül… épp kezdte feladni a szájon átlélegeztetést, amikor észrevette, hogy a lány magához tért és már nem csupán lélegeztetés az, ami történik, hanem szenvedélyes csókolózás. A fiú annyira megörült, hogy Charlotte élt, hogy majdnem megfojtotta örömében. Majd gyorsan elengedte és nagy szemekkel nézett le a lányra. A lány levegő után kapkodott és ziháltan így szólt
– Már megint megmentettél. Merci.
– Megijedtem nagyon, amikor láttam, hogy lefelé zuhansz. Nem hagyhattam, hogy meghalj. Nem kellet volna bele ugranod a vízbe, ha nem tudsz úszni.
– Sajnálom. Azt hittem tudok, de úgy látszik még sem.
Nagy röhögés tört ki aztán újra csend honolt a tájra. A csendet Charlotte törte meg.
– Késő van ideje felmennem.
– Igen igazad van. Biztosan elfáradtál.
– Igen.
– Látjuk még egymást? – kérdezte Brayen
– Nem akarsz feljönni? – vágta közbe Charlotte
– Nem tudom, hogy… – kezdte a fiú, de befejezni nem tudta a mondani valóját, mert Charlotte elhallgatta egy csókkal, közben pedig maga előtt tolva a fiút a szálloda felé. Barney felkapta a lányt és karjaiban elindult vele a lift felé. A lány a liftbe érve megnyomta a 24. emelet gombját az ajtó bezárult és a lift csendesen megkezdte útját felfelé. Charlotte egy erotikus pillantás kíséretében megrázta magát és erotikus nyávogásba kezdett. A válasz a fiú részéről nem volt meglepő magához húzta és hevesen megcsókolta. A lány megborzolta a fiú haját és karjait a nyaka köré fonta. Barney neki lökte a lányt a lift falának, közben azon ügyködve, hogy a felesleges ruhadarabok lekerüljenek a lányról. Ekkor a lift hirtelen nagy puffanással megállt a 23. és a 24. emelet között a szerelmesek mit sem észre véve folytatták a lift padlóján azt, amit elkezdtek. Egy óra szeretkezés után kissé fáradtan felfigyeltek arra, hogy a lift mozdulatlan és, hogy a portás hangja szól a bemondóban.
– Figyelem. Önök beragadtak a liftbe. Kérem, nyugodjanak, meg amint tudjuk, kiszabadítjuk önöket.
De aggodalomról szó sem volt. Charlotte és Barney nyugodtan ültek a lift padlóján és egymást nézték. Két óra múlva a lift elindult lefelé. Mindketten felöltöztek és úgy tettek mintha semmi sem történt volna. Amikor leértek Barney egy meglepő kérdéssel állt elő.
– Charlotte. Tudom, hogy csak 6 órája ismerlek, de hozzám jössz feleségül?
A válasz természetesen igen volt. Másnap reggel össze is házasodtak. Kilenc hónap múlva a család bővült két gyermekkel Nathalie-val és Toulouse-sal.
2 hozzászólás
Kedves kis történet. Örömmel olvastam.
Mária
Köszönöm Mária 🙂