Egy perc szarkazmus 1.

– Beszélnünk kell.
– Mégis miről? A legutóbb se tudtunk normálisan beszélni.
– Hát persze, mert te sikongatva elrohantál…
– Sikongatva? Hát azért az messze volt attól. És különben sem „sikongattam” volna, ha te nem vagy annyira irgalmatlanul béna, hogy rám borítsd a forró kávét.
– Rád borítsam?! Hát nem tudom mégis ki lökte meg a kezemet, bár most hogy mondod, könnyen lehet, hogy egy galamb volt az erkélyről!
– Hát mérget vehetsz rá, hogy nem önteném magamra a forró kávét, azért ennyire hülye csak egy ember lehet. Tippelj, kire gondolok?
– Tán magadra? Bár ahhoz túl alacsony az önismeret.
– Na nézd már ki beszél! Az utóbbi időben rendesen felnyílt a csipád, mondhatom.
– Bagoly mondja…
– Idejössz, megzavarsz a munkámban, szidalmazol, és még tartósan el is vonod a figyelmemet, holott nálad jóval fontosabb dolgok is léteznek. Te ezt minek neveznéd? Legalább egy értelmes mondat elhagyhatná egyszer a szádat, és abból talán valaki profitálhatna is.
– Az én hibám, hogy egyből vitatkozni kezdesz?
– Én?! Hát persze, kend csak rám, az a legegyszerűbb…
– Na jól van, nekem elegem van.
– Neked van eleged? Ez egy vicc. Mégis mit mondjak akkor én, hogy egy ilyen balfácán mellé sodort a végzetem?
– Tégy panaszt Istennél.
– Hát mérget vehetsz rá, hogy megteszem. Csak sajnos túl bárgyú lenne hozzá, hogy méltó büntetést adjon neked.
– Mert te aztán tudod, mi lenne méltó. Légy szíves ne nézz a tükörbe, mert a végén még kireped.
– Ne aggódj, mióta te belenéztél, már tükrünk sincs.
– Jobb is így. Legalább megmenekülsz a szörnyet halástól.
– Na jó, tudod mit? Hagyjál. Meguntam mára a szövegedet. Inkább azt mondjad, mit mondott nagyapa.
– Franc se tudja már. A hülyeségeid kikezdik a memóriámat.
– Én azt hittem, amiatt remeg a kezed fél napon át az idegességben.
– Úgy is van.
– És akkor még én nekem kell lökdösni a kezedet?
– Te provokáltad ki, hogy azt mondjam.
– Mi van?
– Sosem ismered el, hogy te is hibás vagy.
– Miért ismerném el, ha egyszer te voltál béna?
– Testvéri szeretetből?
– Ez jó vicc volt. Na, most már tényleg hagyjál. Egyébként meg, minek jöttél te ide tulajdonképpen?
– Hogy bocsánatot kérjek, amiért leöntöttelek…