nyála úgy csorog, remeg a pofája,
szemei szikrázva ragyoknak,
és farkát izgatottan fel-alá csóválja.
Ahogy a színes világ szélsebesen
nedves orra előtt elhalad,
fülét hegyezi fején élesen,
még véletlenül valamiről lemarad.
A világ táncot jár körülötte,
oh, hogy mennyire izgatott.
Széltében szaladnak messze tőle,
ember szem számára foltszerű, angyalok.
Imitt-amott szaladgáló kisgyerek,
s pattogó, pöttyös, lila labda,
gonosz postás, kóborló ebek,
és ebugatta szürke macska tarka farka.
A kékes kövön kis fehér gyík,
csacska csíkok rohangálnak,
egy csík, két csík, három csík…
odalent szemszédítő kánkánt járnak.
Fák huhognak, elsuhognak
autók búgva, oda-vissza, ércesen,
őrült lett a világ hangja,
érdekes, de legfőképpen végtelen.
És jajj, azok az illatok,
miket a szél orra alatt rángat:
minden szellőben új szimatok,
mik szaglására még szűzen várnak.
Röpke madár tolla után
húshegy zamata a hentes.
Szúrós szagok amott: egy-két-há',
levizelt oszlopok, más bolhás a tettes!
Fa-fa-fa-postaláda-fa,
villámgyors lett minden.
Szelíden halkul vakkantása,
ahogy a sok-sok kép ellibben.
Félig leereszti szőrös szemhéját,
ha már elmúlt a táj izgalma,
és hagyja, hogy ráncos pofáját
egy langyos szélnyaláb lágyan lenyalja.
Hű de fáradt, ahogy tova robog,
kutyául bánt vele az élet.
Nyála, nyelve nyúlva lobog,
oh, de mily' boldog ebbé lett.
2 hozzászólás
Először is: :)))))
Nagyon tetszett a kedves téma. Szeretem a kutyát, és minden versnek örülök, ami velük foglalkozik.
Ráadásul, ha jól, érdekesen, szeretettel, stílusosan van megírva, még jobb.
Az Oh!- egy kicsit idejétmúlt , pláne kétszer is, de nem túl zavaró.
Nagyon remélem, hogy nem kidobni, elhagyni viszik szegényt…
Itt Angliában az emberek, nagy általánosságban, sokkal jobban ragaszkodnak a kutyáikhoz, szerintem néhányan egy kicsit túlzásba is viszik, szóval biztosan nem oda vitték a blökit. Meg én sem vinném oda szegényt, mert én is kutya barát vagyok, és különösen azt a képet szeretem, amikor a kutya feje kilóg a kocsiból, össze-vissza nyáladzik, és bambul kifelé a fejéből. Mindig jót mosolygok ilyenkor! 🙂
Köszönöm a hozzászólást, és örülök, ha tetszett!