Mama mondd
honnan bújnak elő a csillagok,
s mitől világítanak olyan szépen?
A Hold mintha lámpás volna,
amit a tündérek ragasztottak az égre.
Mama mondd
a csillagok miért feküsznek le reggel?
S hová tűnik el a Hold?
Lehet, összebeszéltek a Nappal,
hogy ő őrködjön helyette?
S van-e a csillagoknak ágyuk,
ahová lefeküdjenek,
macis paplankájuk, hogy
ne prüszköljenek?
Mama mondd
ki takarja be őket?
ki mond mesét nekik?
Lehet, hogy a Hold
meséli el Hamupipőkét?
12 hozzászólás
Kedves, szeretem a mesés meséket. Ez most az.
Szeretettel üdv:Vali
én is -:-). Köszi Valika.
Szeretettel
Emese
Jaj annyira aranyos kedves gyermekvers. Öröm volt olvasni!
Gratulálok!
szeretettel-panka
Köszi Panka.
Szeretettel
Emese
Kellemes volt olvasni Emese a versedet! 🙂
Marietta
Kedves Marietta,
köszönöm szépen.
Szeretettel
Emese
Szia Emese! 🙂
Megláttam a címet az új művek között, reflexből válaszoltam is a költői kérdésre: majd én. 🙂 Ezután merültem csak el a versben. Nagyon tetszik a gyermeki lélek, ami megjelenik a gondolatokban. A kérdések rengetegében tükröződő tisztaság, az egyszerű, szeretetteljes, hamisíthatatlan báj, mert bennük még nem okozott kárt az idő.
Gyönyörűséges, nagyon tetszik, s ami miatt kiemelkedik nálam sok egyéb mellett, az nem más, mint a hivatástudatod, ami itt is tükröződik, pedig nem a suliról írtál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
"reflexből" , hiába na pályatársak vagyunk 🙂
Kedves Kankalin,
köszönöm szép gondolataidat.
Szeretettel
Emese
:))) Le se tagadhatnád. :)))
Annyira bájos, tüneményes és mégis gondolatébresztő!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszi Zsolti..
Barátsággal
Emese
Remekül adod át a gyermeki lélek nagy csodáit…:)
Nagyon jó!
Szeretettel:Pityu