Mi hiányzik legjobban életünkből?

Ez egy olyan kérdés, amin érdemes elgondolkodni mindenkinek, aki csak azon az elven van, hogy:
vagyok tehát gondolkodok és nem fordítva. Nos, hogy gondolatainak egy szerintem helyes irányt adjak, próbálom megtenni ebben az eszmefuttatásban.
Feltéve ezt a kérdést természetesen a többségének a boldogság, pénz, hatalom, dicsőség, stb. jut eszébe és ezek között zsonglőrködik a válasszal és okolják őket, (tisztelet a kivételnek) hogy valami mégiscsak hiányzik. Ugyebár van aki, azért nem boldog, mert nincs pénze, akinek van pénze, azért nem boldog, mert nincs hatalma, akinek van ez is, az is, amaz is, úgy is marad valami hiányérzete.
Ezért, hogy a gondolkodásnak, helyes kiindulópontot adjak elárulom, hogy a szeretet hiánya az, ami ezt okozza. Ugyanis olyan szeretethiányban szenvedünk, hogy a szaharai vízhiány kutya füle mellette és ezt be is bizonyítom a következőkben.
Félreértések elkerülése végett, itt az önzetlen szeretetről van szó és aki el akar kezdeni gondolkodni, az egyszer tegye szívére a kezét és úgy értékelje fel, hány embert tudna csak úgy egyszerűen szeretni. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy további gondolatmenete helyes irányt kapjon.
Azért kell ilyen aprócska szeretetekkel kezdeni, mert a világgá kürtölt, látványos akár politikai, akár vallási szeretetekkel annyit se ér a világ, mint a kutyuskám egy bolhával, ha ezt kellene vacsorázzon.
Voltam megszólva olyan írások és kijelentések miatt, miszerint a vallások, gyülekezetek egyikben sem lakozik igazi önzetlen szeretet, tisztelet a kivételnek, akinek nem inge ne vegye magára és nyújtsa föl az ujját. Sokan hirdetik, de nem gyakorolják, ám a legtöbbje már csak nem is hirdeti, egész másfajta reklámokkal van elfoglalva, melyek jövedelmezőbbek.
Hiába bizonygatom, hogy hívő ember vagyok, ha egyszer olyasmiket merek mondani, amitől az ájtatos állszeretet minden hajszála égnek áll, remélve, hogy így fölfelé meredezve nem perzselődik meg a pokol tüzétől. (vigyázat a napkitörésekre, melyek bizony fentről jönnek!)
Az én szőreimet egyesek szerint kétlábú szarvasok fogják pörkölgetni, ezek azonban nem tudják, hogy van egy titkos tervem éspedig az, hogy szőrtelenítem magam, akkor meg lássuk mi lesz! Hát még ha sikerül egy kis szeretet pakolást is kenni magamra!
Amikor azt állítom, hogy két ember szeretettel teli ölelkezése már maga a mennyország, nem kell oda harmadik aki a kaput nyitogassa, ezt sokan rossz néven veszik. Hiába nyálazzuk állandóan a Biblia lapjait,(ha valaki egyszeri vagy kétszeri olvasásból nem jön rá, hogy tulajdonképpen mit is akar mondani ez a csodálatos könyv, akkor azt jelenti, hogy elveszett a részletekben) vagy hallgassuk a sok fennkölt, de elcsépelt prédikációt, remélve, hogy majd valamikor lesz valahogy, ha itt nem vagyunk képesek egy igazi baráti ölelésre.
Legtöbb embernek a világon ez hiányzik, nem pedig a sok bibliai idézet, lelki életet élni csak szabad lélekkel lehet, nem pedig valamilyen lelki csoporthoz béklyózva, ahonnan ha megpróbálja eloldani magát, azonnali szeretetelvonással büntetik.
Pedig a szeretet az igazi kötelék ami össze kellene tartson, nem pedig a Bibliából kiragadott, olykor teljesen félreértelmezett mondat.
Hiába, ha egyszer elveszünk a részletekben és nem gondolkodunk el az életünk értelmén.
Ha szerintetek az az élet értelme, hogy futkorásszunk itt az életben mímelve valamit, ami palástolja a szeretetet hiányát, remélve, hogy majd kapunk valahol valamit, hát szerintem nem az, itt kellene egymáshoz közeledjünk és megszűnne a hiányérzetünk.
Jézus volt az aki leegyszerűsítette a Biblia mondanivalóját, mintegy újra figyelmeztetve az emberiséget a szeretet fontosságára, az olyan fajta szeretetére, ami ma oly veszettül hiányzik.
Hiányzik, mert ezt ingyen kellene mérni és áldozatmentesen, most pedig dobáljon meg kővel engem az, aki ilyet kap anélkül, hogy ne kérnének helyébe valamit, hisz ma már minden csak biznisz.
Jézus leegyszerűsítette az összes törvényt a SZERETET törvényére, mert hát mi kell még, ha ez bennünk lakozik.
Az a tény, hogy miért is tehette ezt meg, egy kis fejtörést okoz a Szentháromság körül, vitáznak is rajta bőszen a mai napig, persze eredménytelenül, miközben a szeretet feledésbe merül. Az ami akkor történt, megtörtént és nem a mi dolgunk, mert úgy sem tudjuk megfejteni a titkot, mi csak el kellene fogadjunk egy jó törvényt és alkalmazzuk mindennapi életünkben, csak úgy egyszerűen.
Van egy latin közmondás miszerint: „a törvények sokasága, az állam gyengeségét jelzi” és figyeljétek meg mennyire igaz ez, de nem csak államokra vonatkoztatva.
Kezdetben általában mindenhol kevés a törvény, szépen is haladnak a dolgok, aztán a törvények megjelenésével, rosszabbodik a helyzet, minél több a törvény, annál rosszabb és így már be is lépünk egy ördögi körbe, ahol addig forgunk míg el nem szédülünk és teljesen megfeledkezünk az igazi szeretetről. Csak úgy bambán tudunk szeretni, ködön keresztül és feltételekkel, mindig azt szeretve amire mások mutogatnak.
Nem merjük kinyitni a szívünket nyíltan és megmondani véleményünket, mert félünk, hogy kevésbé fognak szeretni, titkon mindig remélve, hogy szeretnek. Ezt csak merő ábránd!
Az igazság meg az, hogy ha én valakit szeretek és az szemembe mondja, hogy csúnya vagyok(ez igaz), ettől még nem szabad kevésbé szeressem, hisz ha ő így lát engem, akkor az ő szemszögéből igaza van és ezért megpróbálom erényeimmel megszépíteni magam. Betört orrom hiába esztétizálom, higgyétek el nem segít.
A mai gyerek pl. külső hatásra elfojtja magában az érzést, szégyelli megpuszilni a szüleit, nem tudván, hogy megszegi a törvényt és ezért majd hiányérzettel büntetik.
Többet ér szerintem egyetlen szeretettel teli ölelés, mint százszor elolvasni a Biblia szeretetről szóló sorait, mintegy hencegve vele, hogy mennyire föl vagyunk készülve a majdani idők szeretetére.
Megfeledkezve így a kis hétköznapi szeretetről nem is tudjuk felmérni veszteségeinket, amelyek óriásiak és már majdnem pótolhatatlanok, mert sajnos egyre jobban széthúz az emberiség minden téren.
Pedig az Erő csak egységben van, gondolom mindenki egyetért vele, így szerintem egy szeretetben egyesült emberiséggel ki tudna szembeszállni? A Sátán talán? Kötve hiszem! Hisz maga Isten is megszeppent szerintem egy kicsit mikor összefogott az emberiség, hogy tornyot építsen, másként minek zavarta volna össze nyelvüket.
Így szeretetben egyesülve meglehet meg tudjuk védeni magunkat attól az ismeretlentől, amitől félünk, hogy bekövetkezik.
Ajánlom ezért mindenkinek, hogy próbáljon meg aprócskákat és közvetleneket szeretni, nem nagyokat és látványosakat, elég egy érintés, egy ölelés, egy csók és szerintem ezeket gyakran és többfelé gyakorolva rendre meg tudjuk tölteni életünket azzal ami hiányzik.
Sok szerencsét mindenkinek!