Ismeretlen szív

Rólad mesél most
Szél és hó,
Vihar sikoltása,
Jane Do.
A tegnap
Vétkekkel mart egén,
Ébred a fény,
Háborgó tengeren,
Szent gyászában
Izzik,
Szemérmes végtelen.
A fénnyel felkelnek
Hajnali árnyak.
Arcul csapó szélből,
Angyalszárnyak,
Szakadt felhők,
És szakadt vágyak,
Rongyai a múlt ábrándnak.
Az idő
Markodból,
Homokként elpereg,
Feltűnnek
A múltból,
Lomha kísértetek.
Itt vannak a percben,
Körbeállnak,
Üvöltenek,
Lassan felzabálnak.
Fagyos tükrön
Folyik a csend-pára,
Arcodon az idő kiáltja:
Ennyi!
Ma is eljött,
A tegnapi semmi.
Rád csepeg
Gúnyosan,
Percenként az idő,
A reményeket ölő.
Ismeretlen szív.
Már nem remél.
Jeges víz,
A szemfedél.
Súlytalan csend,
Mozdulatlan.
Csendes a szív,
Olthatatlan.
Érzésed,
Kimondhatatlan.
Egyszer szerettél,
Jane Do.
De arra nincs szó.