A szappanbuborék, amilyen egyszerű, olyan titokzatos… nagyon szerettem gyerekkoromban, az egyik kedvenc elfoglaltságom volt a szappanbuborék fújása… és már akkor sok gondolatot váltott ki belőlem 🙂
Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy tetszik ez az aprócska írásom!
Kedves Mónika!
Szinte látom magam előtt a csöppnyi forgó színes világot.Nagyon szerettem, nem szégyellem szeretem ma is a szappanbuborékot fújni, igaz már nem keresztben végződő szalmaszállal hanem gyárilag készített kerek valamivel.A hatás ugyanaz nekem mégis az a régi a kedvesebb. Köszönöm Neked az emlékeket.A haikud tökéletes, gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Köszönöm szépen a kedves szavaidat! Én is úgy vagyok a szappanbuborékkal, ahogyan Te, azaz a mai napig nem veszítette el a varázsát… Mi annak idején, a testvéreimmel, barátnőimmel már nem szalmaszállal, hanem szívószállal fújtuk (bevagdostuk a végét), és igen, szerintem is hatásosabb úgy, mint a jelenlegi játékokkal. Mindemellett az hiszem, a szappanbuborék fújása amolyan "örök"… a kislányaim is szeretik… Egy pillanatnyi csoda, mégis milyen sok titkot rejt… és mennyi gondolatot ébreszt…
Épp az imént írtam Valinak, hogy a szappanbuborék egy pillanatnyi csoda, mégis sok titkot rejt, és sok gondolatot ébreszt… Ez jutott eszembe akkor is, amikor a Te szép soraidat olvastam, és felismertem, hogy bizony még ez is ott van abban a kicsi, színes "világban"… Igaz, amit írtál… így illan el az élet is… és az alatt az idő alatt, míg lehetőségünk van rá, érdemes észrevenni az olykor alig észrevehető szépségeket, és gondoskodni arról, hogy fennmaradjanak…
Köszönöm, hogy olvastál és a költői gondolataidat is!
Köszönöm szépen; örülök, hogy tetszik! Tényleg szomorú egy kicsit… Amikor írtam, elgondolkodtam azon, hogy milyen gyorsan elmúlik a gyermekkor, és… szeretném, ha minden gyermek boldog lehetne, és azt is, ha nem veszítenénk el azt a tulajdonságot, amik a kicsikben még megvannak, hiszen ők képesek törhetetlenül hinni a csodákban, és bizony arra is képesek, hogy a maguk kis világában megéljék azt…
Szusi, ez szerintem is nagyon benne van… Erre nem gondoltam, csak most, hogy írod…
Elgondolkodtam azon is, hogy igaz, hogy annak ellenére, hogy "csak" 17 szótag egy haiku, tényleg mennyi minden belefér…
Köszönöm, hogy olvastál és megosztottad velem a gondolatodat!
Szeretettel: barackvirág
A verslábakhoz rendelt neveim nem véletlenek ám. Mikor még okítottam,
a megjegyzés érdekében olyan nevet választottam, ami azonos betűvel kezdődik, mint a versláb. pl. Tóni trocheus és olvasva kiadja a verslábat -u stb. Daktilus Dániel Pirichiusz
Piri stb.
Ezért aztán az utolsó sorod nálam Janó Anikó: jambus, anapesztus
József Attila írta ( fejből idézem) "Csak az a boldog, ki játszik…"
Mi most akár boldogok is lehetünk. Szeretettel Attila bá'
Frissítjük a tudást, és akkor "visszacsiszolódik" 🙂
A nevekkel kapcsolatos módszer nagyon tetszik nekem!!! Egész biztos, hogy segíti a tanulókat!
(Viszont én is elnéztem ám valamit, mert a "neves" verziónál az első sorban "Antal" helyett oda is "Gáspár" kellett volna, mert az "Antal" így hosszú-rövid, nekem meg hosszú-hosszú kellett "vóna"… 🙂 )
A József Attila idézetet ismerem, és szeretem is, és milyen igaz!!! A játék boldogít igazán 🙂
A " csokoládé " nálam családi használatban: csókollak…
A choriambusra is próbáltam kiagyalni egy nevet, tulajdonképpen
ez a nagyon szép versláb egy trocheusból és egy jambusból áll
– u u – KósaJanó.
Szóval emberi szeretetem jeléül " csokoládé " Attila bá'
Ez a KósaJanó is tetszik nekem 🙂
Jó, hogy ilyen dallamos a magyar nyelv… érdemes kihozni belőle az esztétikát… vers formájában 🙂
És… csokoládé 🙂 barackvirág-Mónika
Kedves Barackvirág!
Ez a kedves kis haikud, egy versikét juttatott az eszembe. Talán Kányádi Sándor írta, hogy a nap egy szappanbuborék, egy óriás kifújja minden nap reggel keleten és este szétpattan nyugaton. 🙂
Gyerekkoromban a tenyerünkre igyekeztünk ráültetni a szappanbuborékot, néha pár pillanatra sikerült, és "vigyáztunk rá". Akárhogy próbáltuk megóvni, persze szétpattant, mert a víz elpárolgott belőle. 🙂
Kedves Judit!
Sajnos nem ismerem Kányádi Sándor szappanbuborékos versét… szívesen elolvasnám 🙂 Nagyon kedves ez a téma, mert sok gyermek szereti és szép emlékek fűződnek hozzá; igazán jó játék ez még a felnőtteknek is 🙂 Mindemellett gondolatébresztő is olykor… 🙂
Köszönöm, hogy nálam jártál! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
Láttam olyan szappanbuborékot, amelyik sokáig nem pattant szét.
Nagyon sok mindent rejt e pár sor, nekem főként azt üzeni, hogy ideje végre felnőnöm. 🙂
Az a jó ezekben a haikukban, hogy kevés tinta kell hozzájuk, de sok idő. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Néhány napja a kislányaim éppen szappanbuborékokat fújtak, és azon nevetgéltek, hogy egyik-másik milyen sokáig megmarad 🙂 Ha visszagondolok ezekre a pillanatokra, akkor arra gondolok, hogy jó az, ha nem igazán akarunk felnőni… 🙂
És igen, a haiku tényleg egy érdekes műfaj… Előfordul, hogy csak úgy jön egy gondolat, és már meg is van, máskor meg… úgy érzem, hogy képtelen vagyok ilyet írni… (pedig több, mint százat rejtegetek a fiókomban valahol… 🙂 )
Szeretettel: barackvirág
Bizony, színes rejtély, megmagyarázhatatlan csoda… és pont ettől felejthetetlen az érzés. Kiváló haiku, bár a ritmus és a rím kiemeli picit a haiku szabályai közül.Ha nem kapcsolt volna bennem az automatikus ritmusfelismerő :-), maga a csöppnyi, de világokat átölelő érzés akkor is elvitt volna. Remek, rendkívüli kifejező erejű haikudat nagy örömmel olvastam.
aLéb
Igen, ezért szeretem én is a szappanbuborékot; mesés és rejtélyes 🙂 A ritmus… igaz! 🙂 Az én haikuim (van ebből is jó sok valahol a gépem legmélyén 🙂 ) főleg időmértékesek… ez már inkább modern, nyugati forma 🙂 Nagyon szeretem a kötött verselési formákat, és annyira "ráálltam" már, hogy… többnyire így jön a haiku is… a rím viszont a véletlen műve… 🙂
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és nagyon örülök, hogy tetszett az írásom!
Szeretettel: barackvirág
36 hozzászólás
Szia!
Rejtély, a gyermekkor meghittsége, egy titokzatos pillanat bújik meg soraidban. Nagyon szép!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
A szappanbuborék, amilyen egyszerű, olyan titokzatos… nagyon szerettem gyerekkoromban, az egyik kedvenc elfoglaltságom volt a szappanbuborék fújása… és már akkor sok gondolatot váltott ki belőlem 🙂
Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy tetszik ez az aprócska írásom!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Szinte látom magam előtt a csöppnyi forgó színes világot.Nagyon szerettem, nem szégyellem szeretem ma is a szappanbuborékot fújni, igaz már nem keresztben végződő szalmaszállal hanem gyárilag készített kerek valamivel.A hatás ugyanaz nekem mégis az a régi a kedvesebb. Köszönöm Neked az emlékeket.A haikud tökéletes, gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Köszönöm szépen a kedves szavaidat! Én is úgy vagyok a szappanbuborékkal, ahogyan Te, azaz a mai napig nem veszítette el a varázsát… Mi annak idején, a testvéreimmel, barátnőimmel már nem szalmaszállal, hanem szívószállal fújtuk (bevagdostuk a végét), és igen, szerintem is hatásosabb úgy, mint a jelenlegi játékokkal. Mindemellett az hiszem, a szappanbuborék fújása amolyan "örök"… a kislányaim is szeretik… Egy pillanatnyi csoda, mégis milyen sok titkot rejt… és mennyi gondolatot ébreszt…
Szeretettel: Mónika
Illanó álom, burokba zárt lég,
Kipukkad, ha érzi: közel már a vég.
Így megy el az is, ki köztünk volt nemrég,
Így foszlik köddé egy-egy nemzedék.
Kedves barackvirág!
A haikud olvasása után, ez a négy sor jutott az eszembe.
Szeretettel üdv:
Millali
Kedves Millali!
Épp az imént írtam Valinak, hogy a szappanbuborék egy pillanatnyi csoda, mégis sok titkot rejt, és sok gondolatot ébreszt… Ez jutott eszembe akkor is, amikor a Te szép soraidat olvastam, és felismertem, hogy bizony még ez is ott van abban a kicsi, színes "világban"… Igaz, amit írtál… így illan el az élet is… és az alatt az idő alatt, míg lehetőségünk van rá, érdemes észrevenni az olykor alig észrevehető szépségeket, és gondoskodni arról, hogy fennmaradjanak…
Köszönöm, hogy olvastál és a költői gondolataidat is!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Érdekes haiku. Kicsit szomorú a vége, de szép.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen; örülök, hogy tetszik! Tényleg szomorú egy kicsit… Amikor írtam, elgondolkodtam azon, hogy milyen gyorsan elmúlik a gyermekkor, és… szeretném, ha minden gyermek boldog lehetne, és azt is, ha nem veszítenénk el azt a tulajdonságot, amik a kicsikben még megvannak, hiszen ők képesek törhetetlenül hinni a csodákban, és bizony arra is képesek, hogy a maguk kis világában megéljék azt…
Szeretettel: barackvirág
Jaj de jó ez!!!
Felelevenítetted bennem a gyermekkort!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolti, örülök, hogy így van és köszi :))
Barátsággal: barackvirág
Jól veszem az " adást " ?
Tóni, Anikó
Dániel,Tóni, Janó ( a choriambusra nincs nevem sajna! )
Janó, Anikó
Csak így tovább! Szeretettel gratulál Attila bá'
Kedves Attila bá'! 🙂
Majdnem jól veszed 🙂 Egészen pontosan a következőképpen néz ki az időmérték:
Szappanbuborék… = — uu –
pattan a csöppnyi világ; = -uu- uu-
volt egy mese rég. = — uu –
A nevek pedig, amiket írtál, a következőképpen "elemezendők" 🙂
Tóni, Anikó = -uuu-
Dániel, Tóni, Janó = -u — uu-
Janó, Anikó = u- uu-
Így írhatnánk nevekkel, ha azt szeretnénk, hogy pontosan ugyanolyan ritmus jöjjön ki, mint a fenti versikében:
Antal, Anikó
Csilla, Balázs, Vivien,
Gáspár, Anikó
🙂 Köszönöm a játékos elemzést 🙂 és a gratulációt is szeretettel!
Mónika
Nekem kicsit komolyabb dolog jutott eszembe haikud kapcsán mégpedig az, hogy ami nekünk a szappanbuborék, az vagyunk mi, a világmindenségnek.
Szusi, ez szerintem is nagyon benne van… Erre nem gondoltam, csak most, hogy írod…
Elgondolkodtam azon is, hogy igaz, hogy annak ellenére, hogy "csak" 17 szótag egy haiku, tényleg mennyi minden belefér…
Köszönöm, hogy olvastál és megosztottad velem a gondolatodat!
Szeretettel: barackvirág
Tényállás verstársak! – kopik a tudásom…
A verslábakhoz rendelt neveim nem véletlenek ám. Mikor még okítottam,
a megjegyzés érdekében olyan nevet választottam, ami azonos betűvel kezdődik, mint a versláb. pl. Tóni trocheus és olvasva kiadja a verslábat -u stb. Daktilus Dániel Pirichiusz
Piri stb.
Ezért aztán az utolsó sorod nálam Janó Anikó: jambus, anapesztus
József Attila írta ( fejből idézem) "Csak az a boldog, ki játszik…"
Mi most akár boldogok is lehetünk. Szeretettel Attila bá'
Frissítjük a tudást, és akkor "visszacsiszolódik" 🙂
A nevekkel kapcsolatos módszer nagyon tetszik nekem!!! Egész biztos, hogy segíti a tanulókat!
(Viszont én is elnéztem ám valamit, mert a "neves" verziónál az első sorban "Antal" helyett oda is "Gáspár" kellett volna, mert az "Antal" így hosszú-rövid, nekem meg hosszú-hosszú kellett "vóna"… 🙂 )
A József Attila idézetet ismerem, és szeretem is, és milyen igaz!!! A játék boldogít igazán 🙂
Szeretettel: barackvirág – Mónika
Ha nincs jobb ötleted a spondeusra, ami nálam: – – Sankó, elfogadhatod.
Csokoládé, de sok… Attila bá'
Sankó ezennel elfogadva… nincs jobb ötletem… 🙂
"Jövök" néhány tonna csokoládéval… :))
A " csokoládé " nálam családi használatban: csókollak…
A choriambusra is próbáltam kiagyalni egy nevet, tulajdonképpen
ez a nagyon szép versláb egy trocheusból és egy jambusból áll
– u u – KósaJanó.
Szóval emberi szeretetem jeléül " csokoládé " Attila bá'
Ez a KósaJanó is tetszik nekem 🙂
Jó, hogy ilyen dallamos a magyar nyelv… érdemes kihozni belőle az esztétikát… vers formájában 🙂
És… csokoládé 🙂 barackvirág-Mónika
…"szappanbuborék" ennyi, de akkor szép.
Szeretettel
mesako
Igen, így van… akkor szép…
Köszönöm, hogy olvastál, kedves mesako!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Ez a kedves kis haikud, egy versikét juttatott az eszembe. Talán Kányádi Sándor írta, hogy a nap egy szappanbuborék, egy óriás kifújja minden nap reggel keleten és este szétpattan nyugaton. 🙂
Gyerekkoromban a tenyerünkre igyekeztünk ráültetni a szappanbuborékot, néha pár pillanatra sikerült, és "vigyáztunk rá". Akárhogy próbáltuk megóvni, persze szétpattant, mert a víz elpárolgott belőle. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Sajnos nem ismerem Kányádi Sándor szappanbuborékos versét… szívesen elolvasnám 🙂 Nagyon kedves ez a téma, mert sok gyermek szereti és szép emlékek fűződnek hozzá; igazán jó játék ez még a felnőtteknek is 🙂 Mindemellett gondolatébresztő is olykor… 🙂
Köszönöm, hogy nálam jártál! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág!
Szinte éreztem a szappanbuborék illatát, nagyon aranyos! 🙂
Köszi, örülök, hogy így van :))
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
Láttam olyan szappanbuborékot, amelyik sokáig nem pattant szét.
Nagyon sok mindent rejt e pár sor, nekem főként azt üzeni, hogy ideje végre felnőnöm. 🙂
Az a jó ezekben a haikukban, hogy kevés tinta kell hozzájuk, de sok idő. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Néhány napja a kislányaim éppen szappanbuborékokat fújtak, és azon nevetgéltek, hogy egyik-másik milyen sokáig megmarad 🙂 Ha visszagondolok ezekre a pillanatokra, akkor arra gondolok, hogy jó az, ha nem igazán akarunk felnőni… 🙂
És igen, a haiku tényleg egy érdekes műfaj… Előfordul, hogy csak úgy jön egy gondolat, és már meg is van, máskor meg… úgy érzem, hogy képtelen vagyok ilyet írni… (pedig több, mint százat rejtegetek a fiókomban valahol… 🙂 )
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Olyn jó üteme van a haikud-nak, első sor a harmadikkal, s külön a középső is, remekül művled! Már többször elolvastam, s nagyon élveztem!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon köszönöm; örülök, hogy tetszett Neked ez az aprócska gondolatom!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Ez igen ötletes, szép haiku.
Gratulálok.
Üdv, István
Kedves István!
Köszönöm szépen; örülök, hogy tetszik Neked!
Szeretettel: Mónika
Világunk is egy csöppnyi, mesélő szappanbuborék…
grat.
leslie
Igen, így van, Leslie… 🙂 Köszönöm szépen!
Szeretettel: barackvirág
Bizony, színes rejtély, megmagyarázhatatlan csoda… és pont ettől felejthetetlen az érzés. Kiváló haiku, bár a ritmus és a rím kiemeli picit a haiku szabályai közül.Ha nem kapcsolt volna bennem az automatikus ritmusfelismerő :-), maga a csöppnyi, de világokat átölelő érzés akkor is elvitt volna. Remek, rendkívüli kifejező erejű haikudat nagy örömmel olvastam.
aLéb
Igen, ezért szeretem én is a szappanbuborékot; mesés és rejtélyes 🙂 A ritmus… igaz! 🙂 Az én haikuim (van ebből is jó sok valahol a gépem legmélyén 🙂 ) főleg időmértékesek… ez már inkább modern, nyugati forma 🙂 Nagyon szeretem a kötött verselési formákat, és annyira "ráálltam" már, hogy… többnyire így jön a haiku is… a rím viszont a véletlen műve… 🙂
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és nagyon örülök, hogy tetszett az írásom!
Szeretettel: barackvirág