Nefilim vagyok az angyalok gyermeke
Eljöttem hozzád álmodban lebegve.
Homlokodra írtam;- Nefilim vagyok!
Eljövök hozzád mikor csak akarod!
Legszebb álmom nemrég egy könnyed lebegés
Egy angyal jött álmomban suhanva felém
Akkor úgy lebegtem, mint még soha
Ha most az álmom véget ér, a sors mostoha.
Álmom folytatódott, lágyan átölelt
Fülembe súgta, most csak a tied!
Fénykardommal írom szívedbe nevem,
Nefilim vagyok! Soha el ne feledd!
Reggel felébredtem, s az álom véget ért
Tündöklő ragyogás vakítón szállt felém.
Jöttek az angyalok kezükben kard,
Porrá égett a test, füst és hamu maradt.
Ha vissza térsz újra, s nem gondolsz rám,
Mond, hogy egyszer sem vágytad, hogy láss.
Mond hogy nem jutott eszedbe nevem,
Egyszer sem suttogtad, hiányzol nekem.
2 hozzászólás
Kedves, Nefilim! 🙂
Lehet-e rád, ily álmok után nem gondolni?
Lehet-e hozzád nem vissza térni…
Szép versedhez jöttem, szeretettel gratulálni!
kedves Dóra 🙂
köszönöm kedves vagy 😛