Elfolyt idő, ezernyi perc és óra,
fiatalságom zúgó folyója.
Hordalékom ülepedett megfáradt lelkemen,
faágak, gallyak szakították megsebzett szívem.
Ma már nem csörtetek előre,
árvízzel nem fenyegetek parton figyelőkre.
Csendesen siklom,
lettem csobogó kis patak,
medrem egyre szárad,
de szeretném még megmutatni magam a világnak.
Fodros habokban törnék előre,
szivárvány csillogással zöld mezőkre.
Nyaldosnám hosszú út porát,
lemosnám ezernyi szenny nyomát.
Forrásaim lassan elapadnak,
s időm végeztével rombolásaim elhalványulnak.
Fényes pisztrángok szökkenek tőlem tova,
új friss víz lesz éltük otthona.
1 hozzászólás
Szépek a képek, és igen még sok idő legyen , s el is folyt az időnkből egy rész, még folydogáljon sokáig a saját medrében. A cím Angie különösen tetszik. Jó választás,a cím sokat számít!
Szeretettel:Selanne