Karácsony éjjel a legszebbek a csillagok.
Közöttük lépkednek az ezüst ruhás angyalok.
Kicsiny kezükkel szórják a sok törékeny hópelyhet.
Elvegyítve benne a békét s a szeretetet.
A sok hópehely lassan a földre érkezik.
A béke s szeretet a szívekbe költözik.
Ilyenkor sok-sok szem telik meg könnyel.
Melyek üveggyönyként hullanak s nem törnek el.
A hó lassan belepi a házakat.
Odafönn az angyalok még mindig járják táncukat.
A csillagok megtartják kicsi rózsaszínű talpukat.
És ha leszáll az éj,ők vigyázzák karácsonyi álmunkat
7 hozzászólás
Alvilág dicső ura!
Gratulálok a versedhez.
Ebben a melegben,
kimondottan jólesett
olvasnom a versedet.
Átjárt a téli hideg,
láttam as hűs hópelyheket.
Az angyalokkal szálldosni,
az embereknek jót okozni.
A szeretetet széthinteni,
a boldogságban gyönyörködni.
Köszönöm: Béla
Kedves Béla!
Nagyon örülök,hogy ilyen hatással volt rád ez a néhány sor.
Én köszönöm,hogy olvastad.
Üdv Anubis az alvilág dicső úrnője ; )
Kedves Anubis karácsonyi angyalodat, olvasva melegség öntötte el szívemet. Nekem is van egy karácsonyi versem, amit hamarosan felteszek. Sok a hasonlóság benne.
Gyönyörű versedhez gratulálok.
Gyönyrű,szívmelengető vers:)
Hangulatos vers. 🙂
Nagyon szép versike, gratulálok…meghatóan ünnepi:)
nagyon szép, egész karácsonyi hangulatom lett tőle.