Most megszűnt a játszi lárma.
Csak a sűrű fagy dorbézol kint.
Langyos már a vérem mint
Ha lassan odakozmálna.
Egy merev kép lapul a falon.
Csak én nem látom olyan sík.
A sötét is csak felhasít
A talajból gyökérként vakon.
De tündöklő fényed új erőt mutat
És látnom engedi a végtelen eget
Ahol lelkünk összefonódni tervezett
Hogy együtt folytassuk a kiszabott utat
3 hozzászólás
Hú, ez aztán igen!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm szépen.
Örülök, hogy tetszett.
Üdv
Szia!
Érdekes képek. " szeretem vers" Legjobbakat 🙂