Oly nehéz elérni
mély-göcsörtös gödreim
de szavaid levájják
rólam vastag kérgeim,
s kutató pillantásod
– s másod – megvetheted itt.
Néha bezárom kapuim,
de te mélyre ringatva
megleled fény-útjaim
ellent nem tűrve;
s meglátod mély-sötéteim,
s ott csodákat csodálva
iszod lélek-vizeim.
2 hozzászólás
Helo!
voltak bástyák, most gödrök…jók ezek az archetípusok(Jung mindörökké)!
mit jelent,hogy “másod” megvetheted itt! ezt a költői szabadságot…
ebben a versben is Ő volt az Ő?(ez is szerelmes kategória…mily meglepő) mármint valahogy másképp hangzik, néz ki ez a vers..mint a legutóbbi! de a kapuk egyeznek!! Kapu dölt?
esti
Szia
Nem, Ő csak ő volt. Kapu nem dőlt, se semmi, csak épült. Tudom, hogy ellentmond az egész ennek…hagyjuk ezt 🙂