Amikor a kutyák sétáltatnak.

A következő eset történt. Mikor Flórika nagykorú lett, kerestünk neki egy szép kant. annak rendje és módja szerint, megtörtént az egyesülés, és vártuk a fejleményeket. Meg is történt egy nyári éjjelen. Na és mikor? Hát persze hogy akkor amikor dolgoztam. A nagy dolgok mindig akkor történtek nálunk a családban. Kilenc kölyök született. Olyan volt a lakás, mint egy igazi szülészet. Nagy izgalmakkal lesték minden kölyök érkezését, és Flórika már nem is erőlködött, a lányom, mint egy jó szülésznő, elvégezte helyette a dolgát. Történetesen ellátta a kölyköket. Telt múlt az idő, szép lassan abba a korba léptek, amikor már el lehetett őket ajándékozni. Mindnek kerestünk megfelelő gazdit. A végén már csak egy kutyus maradt, amelyiket a lányom választott ki.
Pár hónap múlva jelezték, hogy köszönik szépen, de Napsikára nem tartanak igényt, mert mindent szétrág, össze karmol, tehát igazi elkényeztetett kölyköt kaptunk vissza 4 hónaposan. Mivel nem sokat voltak egyedül, ezért esélye sem volt a rosszalkodásra. viszont amikor egyedül maradtak, egyből káosz lett a lakásban. mindent csináltak, és mivel hárman voltak, Flórika. Slay, és Napsika, ezért minden szabad volt. A 15 kilós kutyatápot úgy szétcincálták, hogy alig bírtam belépni az ajtón. Az egyik újdonsült gazdi hívott, hogy siessek haza, mert szerinte a kutyusok randalíroznak. felhívott, és csak ugatást hallott. Akkor már sejtettem mi vár rám. Ugye csörgött a telefon, és persze hogy nekik, és leverték, de mivel beszélni nem tudtak, ezért a saját nyelvükön fejezték ki magukat 🙂 Mivel eredménytelen volt az erőlködésük, ezért a telefon is sérelmeket szenvedett 🙂 Valahogy beerőszakoltam magam a lakásba, és megfelelő ovációban törtek ki, nekem ugráltak boldogságukban, hogy nincsenek egyedül. Hát egy biztos! Nem mondhattam, hogy a kutya sem örül amikor hazamegyek. Hirtelen azt sem tudtam sírja, vagy nevessek. Hát az utóbbi történt, mivel olyan édesen körbecsaholtak. hogy nem volt szivem mérgesen megfenyíteni őket. Rendet csináltam, és mentünk sétálni. Gondoltam had rohangáljanak picit, mielőtt lefekszem aludni. Három kutya, akik igen csak elevenek voltak, és boldogok, hogy megyünk a szabadba. Eleinte nem is volt semmit baj. Egyszer csak mintha megkergültek volna, elkezdek körülöttem ugrálni és ahogy az a filmekben meg van írva, addig rohangáltak, amíg össze nem kötözték a lábaimat a pórázzal. Sikkesen a földre kerültem. Mivel velük egy szinten voltam, hihetetlen boldogsággal elkezdtek nyalogatni, és ugrálni rajtam. Hiába próbáltam elvesztett tekintélyemet vissza szerezni. Körbe néztem, sehol egy lélek, a kutyák nyaldosnak, és szemmel láthatóan elégedettek. Végre felület, és elég hangosan rájuk kiabáltam. Na most mindenki leül! Egy varázsütésre, mindhárom eb, szabályosan leült, és várták a fejleményeket. Kis szusszanásnyi időm lett. Gyorsan kibogoztam a lábaimat, és Mivel Flórika már felállt, az ő hátára támaszkodva én is követtem a példáját. Akkor már többfelől jöttek volna segíteni, de akkor már talpon voltam. Megköszöntem a fürgeségüket, és mintha mi sem történt volna, elsétáltunk a kutyafuttatóra. Büszke voltam magamra, hogy legalább szót fogadtak nekem, amikor begurultam. Este a lányom mesélte, amit nem érzékeltem, azért volt ám nézősereg, csak a röhögéstől nem tudott felöltözni, csak állt az ablaknál, és potyogtak a könnyei a nevetéstől. Hát örülök hogy mosolyt csaltam ismét pár ember ajkára, és szebbé tettem a napjukat.
Van még több is 🙂