Fekete menyecske, fekete szemek,
sudár mint jegenye, a hangja varázs.
Mély-sötét szemében emésztő parázs,
megégvén szerelme koldusa leszek…
Rongyos lett a lelkem, én szegény itt most,
a porban koldulok, hűs csókját kérem.
Esdeklőn nézek rá, felforr a vérem,
mert ékes dereka, s combja mily izmos!
Zuhatag-haja mint éjjel a vizek,
holdfényben hullámzó emlőin zizeg,
buján friss tavaszi szellőknek ölén.
Én, mint ki alva jár varázslat alatt,
szerelme koldusa, nincstelen alak
könyörgöm, engedjen erénye övén!