Aranytojást tojt a tél március havára,
most a kibújt friss tavasz melengeti lágyan.
Féltve óvja még a fény, éjjel kikelő lepkék
takargatják szárnnyal, apró tündér jő keletről
mesét bont a kikeletről, hallgatják a virágokkal
feldíszített kerti fák, hallgatja az erdő lombja
idetévedt ősz bolondja, mind a történetre vár.
Mi lesz igaz szerelmükkel, mikor már a napsugár
igent mond a tavasz-csókra s férjhez megy a
kósza nyár, Tavasz hercegét keresve Május
oltáránál áll..