Az igazság másképpen van,
Mint hiszem,
A jog nem az én bizniszem.
Igazságom kis sziget,
Otthona a Semminek.
Emberben hittem.
Vállalom.
Az én vétkem,
De fáj nagyon.
Az én az utam,
Járhatom.
Te mindent láttál Istenem,
Jeltelen Gonoszság,
Nemtelen.
Emberre bíztam,
Elengedem.
A jog nem az én fegyverem,
Rád bízom a Törvényt Istenem.
Álljanak színednél mostantól azok,
Kik teremtették az utálatot,
Viszályt és halált,
Mocskot gyalázatot.
Nem győz a Bűn,
Tudom Istenem,
Te látod mindazt,
Ami helytelen,
Tied az Igazság,
Elengedem.
Győzött a Rossz
Megint, megint.
Az élet ismét
Megint, megint.
Talpra állok,
Újra, újra.
Mea culpa, mea culpa.
De nem lépek a másik útra.
1 hozzászólás
Nagyon tetszik a versed, keserü a hangulata, de ez nem von le az ertekeböl. Az utolso versszak olyan, amit kantalni lehetne, az ismetlesekkel meg erösebbe teszed a tartalmat. Gratulalok hozza,
H.