Lágyan csapódik
ereimbe hegyek
közt simuló
dallamok hangja,
benszülött lehelet
jajjgat sípokat,
nyugalma fáj,
és a táj megérint,
látom könnyezni
századok koptatta
húrokat.
Ritmusok fakadnak,
felcsapódnak,
merülnek vissza
tófenékre,
vibráló csend
örvényt kavar,
tágul a hold,
szűkül az ég,
lópata dong
hírt döngető
dobok ütemére
Indián dallamok. 1
By öregsam
1 hozzászólás
Az utolsó három sor valóban egy kicsit dinamikusabb, keményebb az előző sorok lágy líraiságánál.Talán valami fokozás lenne? A verset így is élvezet olvasni.