A fára- nézd kicsim-hogy ráült a nap,
Lebukna már a hegy mögé,de unja,
csak hasal ott az ágak közt ,s nézi
testén egy kis kukac mint csúszik,
a szilvafa árnyéka a fűben szétkúszik,
ráborul a fonnyadó csihányra
aztán mindent elborít …az est
…a lusta nap hová lett?
2 hozzászólás
Kedves gyogyo
Tetszik a versed. Mintha lenne benne egy kis romantika és egy pici humor.Csak azt nem értem miért lusta a nap. És mi az a csihány?
Ágnes
Tetszik ez az alkonykor, elkapott pillanat.
Szeretettel:Selanne