A Csalódás
Kérdezik az emberek, hová lett a teremtő istenetek… Nézzetek magatokba bűnös lelkek, kevés az olyan, ami miatt megtértek. Ha boldogan éltettek olyat magasztaltok mihez semmi köze az Úrteremtő kezének csupán a rothadó világnak… De ha egyszer veletek rossz esik, őt okoljátok mindenért.
Miért maradjon olyan mellett ki már rég elárulta teremtő atyját? Miért védjen olyat, aki ezer meg egyszer megtagadja nap mint nap azt a keveset mit tőle elvár? Miért mentse meg szánalmas életed, mikor azt sem érted miért kell ezt átélned? Mi az oka annak, hogy Őt okolod olyanért amiért csak te magad felelhetsz? Szabad akarat? Ugyan gyermek ez a saját illúziód. Rab vagy egy ketrecbe minek őre te vagy. Nem lépsz előre, míg azt nem hiszed itt a vége. De valójában szabad csak akkor leszel, ha az Ő szavát egyszer végre megérted.
Azt hiszed mese az egész? Az egész csak egy halandó szava kinek elvont az elméje? Hát nem hallod az ütemet? Mit szíved lüktet e sorok között? Nem érzed, hogy magáért az életért kiált az mit életre teremtettek, de te magad halálra ítéltetted? Nem érzitek gyermekek, a halálotok órája már túl közel… Ő már elfordult tőletek, csak páran vannak kikben ott az Angyalok akarata… a proféták kiknek hangja elér a szívhez, kiknek mondata különleges, kiknek akarata a fényért harcolhat majd. Mikor eljön a végzet ideje, akkor majd ott lesznek ők, egy maroknyi fény, szemben azzal mit úgy hívnak örök sötétség.
Azt hiszitek viccelek? Pedig csak titeket védelek. Angyal órájának hívják mikor a világ egy megváltóért kiált. Kinek szíve nemes, fehér palástján nincs mi bemocskolja tisztaságát . Kinek kardját maga a teremtő adta mégsem arra, hogy emberek ellen fordítsa. Egy utolsó esély, az kiben még ott lüktet a fény.
Ha ezt olvasod gyermek, itt az ideje hogy érte kiálts. A sötétség órája eljön még mielőtt a tavasz új virágba borul, s ha azt hiszed tévedek, jobban teszed ha sírhelyed jó előre megkeresed. Én szólok nektek gyermekeim, itt az ideje hogy fényben éljetek. Talán lesz még egy utolsó esély, egy végső vészkijárat, amit meg kell ragadnotok… vagy sorsotok immár végleg megpecsételődött.
1 hozzászólás
Szerintem ez egyébnek egyéb, de nem irodalmi mű, lehetne mondjuk cikk, a fenyegető prédikáció kategóriájában, csak egy kicsit tisztábban kéne fogalmazni, hogy megértsék a hívek. Üdv. István