Olyan rossz rájuk nézni… Nem szépek. De mit számít ez? A koporsó úgyis eltakarja, a földrögök elnyelik. A földi jelmez majd elenyészik, s utána egy fejfán, márvány sírkövön kívül más nem marad. Egyszer csak azon kapják magukat, hogy senki nem csúfolja őket szemüvegük, szeplőik, s egyéb említésre méltó „hibájuk” miatt. Végre!
– Talán a bogarak meg a férgek nem is fognak bántani, és akkor értem jönnek. Ha olyan leszek, mint ők, majd tudnak beszélni hozzám. Anya mesét fog olvasni, Apa pedig focizik velem az udvaron. A temetőnek szép nagy az udvara. Most már idejük is van elég. Régen sohasem volt idejük. Néha Anyából csak egy szürke pulóverujj maradt, amint csontos madár kezeivel búcsút intett az ajtóból. Vagy Apából egy barna öltöny darab, ahogy munka előtt magára csukta irodája ajtaját, s én biztos voltam benne – mindig -, Őt most bizony fogva tartják. Valami rém-kegyetlen emberek lehettek, mivel csupán fél órácskára sem engedték ki hozzám. De mindketten megígérték, hogy ez változni fog a későbbiekben. Változott. Csak éppen a helyszín szomorított el. A későbbiekben – ezt sehogy sem tudtam akkor értelmezni -, beköltöztek a temetőbe. Talán már bogár gyerekekkel töltik szabadidejüket. Bárcsak ne felejtettek volna itt fent. Bárcsak lennék fekete kis bogár. Ezek után még valami nyálkás giliszta léttel is kibékülnék valahogyan. Itt minden túl fehér, túl tiszta. No meg, folyton olyan érzésem van, hogy valami nem csak, hogy nagyon nincs rendben, de, mintha nem is akaródzna neki rendbe jönni. Azt hiszem ideje csomagolnom. Bárcsak több erőm lenne. Ez az utolsó „bárcsakom”, tényleg. Sebaj, talán ott másképp’ működnek a dolgok.
Nem mondta, hogy a halál után megoldódnak a problémák. Csak sírt, pedig nem ő haldoklott. Nem. Ő félt a haláltól. Hasznos akart lenni, segíteni. És mi lett a vége? Minden rendbe jön. Ezt mondogatta magában, amikor felébredt. Egész nap, ha akadt egy kis ideje. Folyton mesélt a tükörnek. A tükör válaszától soha nem kell félni. Hacsak nem nézel oda.
1 hozzászólás
Kedves Nola!
Kissé avantgard írásaid vannak. Tetszik. Szeretem ahogyan írsz.
Ági