Hallgatom ezernyi éjszakán át
Lelkemben szólni hangodat,
Hallgatom ezernyi éjszakán át
Az életet ropogni lépteid alatt
Hallgatom ezernyi éjszakán át
Képzelt jöttödnek hangjait
Hallgatom ezernyi éjszakán át
Hogy hiányod bennem felvonyít.
Kérdésem ezernyi éjszaka
Hogy mivégre várlak én tovább,
Kérdésem ezernyi éjszaka
Hogy melyikünk ma az ostobább
Kérdésem ezernyi éjszaka
Hogy álmomban miért jössz elém
Kérdésem ezernyi éjszaka
Kellek-e, hogyha kellenél?
Válaszom ezernyi éjszakára
Nem a te csendedbe bódulok,
Válaszom ezernyi éjszakára
Ma talán tovább indulok
Válaszom ezernyi éjszakára
Saját járásom üteme
Válaszom ezernyi éjszakára
Nem tudom, hogy te tudod-e.
2 hozzászólás
Kedves Miléne!
Gratulálok a versedhez, azt hiszem a mit megfogalmaztál sokak számára ismerős érzés!
Remélem lesz egy szép hang, amit örökké hallassz majd odabent és Ő tudni fogja.
Szeretettel: Ida
Köszönöm szépen, Ida!
Szeretettel: Miléna