túl voltál már az üveg barackon,
amikor kifogtad azt a nyomorult halat,
hordoztad körbe részeg diadallal,
emlékszem, még le is fotóztalak.
aztán a konyhaasztalon úgy vágtad fejbe,
hogy a meszelt falon csorgott a véres latyak,
de mikor a bőrét nyúztam,
már horkoltál, mint a rozzant gőzvonat.
habpürével tálaltam, s míg te jóízűen etted,
fejemben az járt, hogy mennyire utálom a halat,
és sütök holnap fahéjas gyümölcskenyeret,
ha most egy szálka a torkodon akad.
2010.
20 hozzászólás
Pfúj, ez kemény!!! De nagyon jó. Olvasok még tőled.
Örülök Gunoda, ha keménynek érzed:),
köszönöm:
Évi
😀 Szuper! Bár nem vagyok nagy halpárti, megeszem ha muszáj 😀 A vers nagyon tetszik!
Szeretettel: Annie
Annie, örültem a te kacajodnak is:)
Üdv: Évi
Kedves Évi, egyszerre mosolyogtam, s ugyanakkor éreztem, hogy mennyire komoly…
Akartam mondani, hogy én is utálom a halat, és most látom, hogy Te nem is.
Majd egyszer lehet, hogy megírom, hogy miért. :))
Tetszett ez az őszinte kis versed.
Szeretettel
Ida
Köszönöm, Ida!
És várom, hogy megírd:)
Üdv: Évi
Szia!
Egyszerűen jól éreztem magam a vers olvasása közben. Szórakoztatott, de jó értelemben.
Üdv,
A.
Szia Andi!
Hsz-nek örültem:)
(engem is szórakoztatott a megírása:)
üdv:
Évi
:-))))))
Évi, ügyes vagy a szavak játékos pakolásában (is).
….. imádom a halat, csak ne legyen szálkás…..:-D
Szeretettel
Emese
🙂
Örülök Emese, hogy megnevettettelek:))
Érdekes, ezt a verset anno sec-perc alatt pakoltam össze a megadott szavakból:)
Köszönöm: Évi
Kedves Évi!
Ez haláli! Nagyon tetszett! 🙂 én szeretem a halat, kifogni és enni is 🙂
szeretettel-panka
Megenni én is (megfőzni is), a hosszú várakozás a parton egy szál kukaccal, viszont már nem annyira:))
örülök, hogy tetszett.
Üdv: Évi
:)))))))))
Ennek a hatalmas kacajnak nagyon örültem:))
Köszönöm Alexandra:
Évi
Szeretem a halat 🙂
– vagy inkább a horgászatot.
Azt a halat viszont, amit kifogok nem eszem meg, hanem visszadobom a vízbe, vagy elajándékozom.
A horgászat egy nagy szenvedély, izgalom és egyben pihenés, mert szinte senki sem szól hozzám, csak nézek ki a fejemből és élvezem a természetet, a jó levegőt, kiürítem az elmémből a felesleget. Ha van kedved olvasd el a "Horgászat" című versem, abban meglátod, miről beszélek.
A versed nagyon tetszett, a "szédült horgász" esetével kapcsolatban, ismerek én is egy-kettőt.
A vége pedig kimondottan jó, sokszor gondolunk ilyen "szálkákra", ha dühösek vagyunk, persze nem komolyan.
Szeretettel: Angie
Köszi, ok, elolvasom:)
😀 😀 😀
Nagyon jóóóó :)) Szeretem a megadott szavas játékokat, tavaly nyáron egy csomót játszottunk itt, többen is. Játszhatnánk megint.
De a tárgyra térve: megítélek Neked egy szigorított ejnyebejnyét is :))) Te szociálisan érzékeny nő vagy. Ennek ellenére utálod a halat…hát, tudod, mit mondok Neked? Gondoljál csak bele, milyen jó érzés, amikor az ember hátradől és lehunyja a szemét. Ugye? Nos, a hal EZT soha nem tudja megtenni. Mert a hal nem tudja becsukni a szemét. Egyáltalán nem. Soha. Szerinted milyen érzés lehet neki olvasni pl. az Altatót, amelyben mindenféle dolog lehunyja a szemét? S közben sírva arra gondol talán, hogy bárcsak ő is…s nem elég, hogy ezt a csapást mérte rá a Gondviselés, erre kinyilatkoztatod, hogy még utálod is szegényt…
Jóvá tudod tenni szerintem, ha írsz neki egy verset. A halnak. Egy ódát, róla.
Kíváncsian várom 😀 😀 😀
Szia Andikám:)
:))
Tudom, hogy tudod, hogy nem a halat utálom:).
Viszont, most, hogy beavattál a halszem titkába, rájöttem, igazad van… 🙂
Óda a halhoz?
hm… ekkora büntetést?:(
Ok, nem ígérem, hogy még ma, de rajta leszek.
Örültem Neked!
Évi
Hal-áli!Nagyon testzett!
Nagy gratula!:)
Pityu
hal-ihó!:) köszönöm Pityu:)
Évi