Madárnak a dal, mire minden ébred,
Szélnek a levél, mi felfogja hangját,
Hegynek a völgy, mélységnek a korlát,
Illatnak a rózsa, könnyeknek a szem,
Kellesz, mert nélküled érzem, elveszem,
Kellesz nekem, mint csóknak a száj,
Tollnak a tinta, ha írni muszáj,
Szónak a betű, képnek a szín,
Sorok végére versben a rím,
Tied vagyok, tudjuk mind a ketten.
Kellesz nekem, mert neked születtem.
4 hozzászólás
Kedves Miléna!
Bár a rímek nem túl eredetiek, a vers összhatása számomra kedves. Szívesen olvastam. Gratulálok.
Üdv,
A.
"Kellesz nekem, mert neked születtem." Azt hiszem ebben a sorodban benne van minden, de úgy tetszik az egész, ahogy van. Örömmel olvastalak.
Zsu
Ez így van kedves Miléna, ha szeret az ember, akkor elválaszthatatlanok! Remek vers!
szeretettel-panka
Köszönöm nektek 🙂