„Szemléld, hogyan győzött az ég, s megzavart lett Orion”
(Rúmi)
Csillagok születnek, holdak múlnak el,
Tízezerszer nyugszik le, és fel is kél a nap,
Hegyóriások sivataggá szelídülnek
Egyetlen perc alatt
Kezedben.
A párducok hízelegve hozzád dörgölőznek,
Magból fa lesz, fából erdő, erdőből a mag,
Mindenki az úton tolong, fordul és fogadkozik,
Hogy mássá lesz egy másik ég alatt
Előtted.
Mélység tátong a szemükben, szökdös rémület,
Előbuknak s elakadnak moccanó szavak,
Akik nem számoltak azzal, hogy Te győzhetsz,
Megtévedtek, s már nem tartanak
Orionnal.
Bozótban lappang most a nagy vadász,
Bukdos a tóban, mint ezüst halak;
Ma a Te zászlódat vonták fel magasra,
S az égi várfalak
Vigyáznak.