3. rész – A zsebkendős gyilkos
Talán nem meglepő, hogy rengetegen néztek ki az ablakukból – vagy éppen zárták be azt, hiszen nem mindennapi zajoknak lehettek szem illetve fültanúi. Stupaneknyov cégéhez ugyanis kiért a rendőrség és a mentőszolgálat.
A mentősök már nem nagyon tudtak segíteni a két áldozaton, mindkettő szinte azonnal meghalt. A mentősök után nem sokkal érkezett meg Turtyán felügyelő, az éppen ügyeletes parancsnok. Inkább a nyugodtabb éjszakákat szerette, és bizony ez nem volt az. Egy gyilkosság nem tréfa.
Amíg megérkeztek a helyszínelő kollegák, rutin kérdéseket tett fel Stupaneknyovnak. Mint vallomásából kiderült, nem látott semmit, mivel ő messze volt bezárkózva irodájában, még egy fontos levelet akart elintézni, amikor hallotta a dörrenést. Mikor megpróbálta felhívni a portát, és az nem válaszolt, rögtön gyanús lett neki a dolog ezért lement a portára, és ott találta holtan szegény öreg Péter bát, aki a portai szolgálatot és a diszpécseri feladatokat is ellátta. A portás halála mindjárt gyanút ébresztett benne, hiszen a cég széfjében egy értékes alaplap-prototípus volt tárolva, az emeleten, úgy gondolta Stupaneknyov oda kell mennie, megnézni meg van-e. Ekkor találta meg a másik, akiben felismerte az éppen szolgálatba álló éjszakai széf őrét. A széfet nem tudták feltörni, ezért nem tűnt el semmi.
Az épületben senki más már nem volt, csak ő, meggyőző vallomása alapján ilyen későn csak ő marad bent, azt is ritkán, és ez is egy szerencsés vagy szerencsétlen véletlen. Turtyán felügyelőnek, gyanús volt a férfi és ez vallomás nem passzolt sehogy, mindenesetre éppen elkérte a biztonsági felvételeket, hogy ellenőrizzék, ekkor érkeztek meg a helyszínelők és csatlakoztak a tévéműsorhoz.
Ahelyett, hogy a kamerák által rögzített videofelvételt látták volna egy ócska pornó volt a lejátszóban. Ezt a kazettát akármerre tekerték sehol nem láttak biztonsági felvételeket. Majd azért rutinszerűen, elkértek egy másik kazettát, amelyen a nap első fele látszott, ezen minden tisztán látható volt. Az öreg Péter bá titokban esténként pornót néz unalmában. derült ki Spupaneknyov őszinte ámulatára, még egy kis indulatot is megengedett magának. A rendőrfelügyelő a helyszínelőkkel egyetemben természetesen megjegyzést tett a "biztonsági" rendszerrel kapcsolatban, és egy rossz pontnak felírták ezt, de komolyabb dologra Stupaneknyov úgyse számított, az ismerősei majd elsimítják az ügyet.
A két szakértő rögtön megvizsgálta a holtesteket, végig mentek azon az úton, amint feltehetőleg a gyilkos is ment. Megállapították, hogy az esemény tizenöt percbe kerülhetett, mindez akkor kivitelezhető, ha valaki ismeri az utat. A következő kérdésként a dolgozókat vették elő, kértek egy listát azok nevéről akik itt dolgoztak. Stupaneknyov odaadta az ide vonatkozó listáját, melyen csak az orosz alkalmazottai szerepeltek, Sámuelt és a szép titkárnőjét Kátyát, feketén dolgoztatta, ezért ők kimaradtak. Hamarosan úgyis megtalálják majd Sámuel hulláját, ha az emberei elintézik őt. Kicsit sajnálta mert jó munka erő volt, de a zsebkendős csomagot vissza kell szereznie…
A nyomozók mintegy három órán át álltak és vizsgálgattak próbáltak minden részletet pontosan felderíteni. Először egyiküknek sem tűnt gyanúsnak a hullák zsebébe tűrt papír zsebkendő, mikor átkutatták a zsebüket megtalálták azokat, melyek meglepő módon véresek voltak, pedig a lőtt seb és vér közelébe sem értek. Eltették hát bizonyítéknak a két zsebkendőt, és sejtelmesen egymásra néztek. Stupaneknyov nem tudta, hogy nemzetközi körözésben áll egy ismeretlen személy, az úgynevezett "zsebkendős gyilkos".
*
Valamikor történetünk előtt három évvel történt az első eset. Ezt a gyilkosságot Párizsban követték el. A francia nyomozóhatóság érdekesnek találta az esetet, mivel a gyilkosságot gyilkosságok sorozata követte. Mindegyik jellemzője az volt, hogy az áldozat zsebében, egy teljesen átlagos – mint később kiderült, valószínűleg a DM-ben gyártott saját márkás termékű – papír zsebkendő volt beledugva. A rendőrök először nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, de mikor megtörtént a negyedik, majd ötödik gyilkosság, a zsebkendő kulcsfontosságú lett számukra. Franciaországban összesen tíz gyilkosságot követtek el. Ezek a gyilkosságok látszólag nem függtek össze, minden gyilkosságot máshogy követtek el. A gyilkost sosem találták meg, a zsebkendőn mindig találtak egy ujjlenyomatot. Ez volt az egyetlen bizonyíték arra, hogy ezen gyilkosságok összefüggnek, ugyanis az idegen ujjlenyomat minden esetben egyezett.
Mikor Mr. Finguns az angol rendőrség egyik nyomozója előadta a Nagy-Britanniában is megismétlődő gyilkosságsorozat vélhető ismertetőjegyét és összekapcsolódását. Mindenki nevetett. A gond az volt, hogy Londonban is tíz gyilkosság történt, mindegyik különböző helyszínen, a tettest nem tudták elkapni. A halottak zsebeiben viszont ott volt az a különlegesnek egyáltalán nem mondható papír zsebkendő. Mr. Finguns bár akkor körberöhögték és a gyilkosságok megoldatlanul hevertek egy polcon, a nyomozó sosem hagyta abba az információ gyűjtést. Ő volt az aki a gyilkosságok sorozatát visszavezette Franciaországig.
Később követte a német, osztrák, belga, holland, dán, norvég és végül cseh eseteket is. Tíz gyilkosság az országok fővárosaiban, a halottak személyes tárgyai megvoltak, de mindegyik zsebében, vagy ruhájában találtak ugyanolyan zsebkendőt, mint a londoni vagy párizsi esetben is.
Gyilkosunk összesen eddig kilencven embert ölt meg. Mr. Finguns az elmúlt három évben nem csak az angol titkosszolgálat, hanem az európai titkos szolgálat egyik vezető nyomozója lett. Bár a gyilkoshoz eddig nem került közel a nyomozás, ha egy apró nyom is felbukkant, akkor ott mindig nagy erőkkel nyomoztak, és próbálták a tettest elkapni. Az ügy olyan súlyossá vált, hogy szinte az összes létező titkos szolgálat kereste ezt a gyilkost, mégis, valahogy sosem találták meg. Sosem derült ki fény a mivoltára. Arra sem derült fény, hogy miért éppen a fővárosokban öl és miért éppen azokat az embereket.
Három év megfeszített nyomozómunka is csak azt állapította meg, hogy az idegen ujjlenyomatnyomok, melyek a zsebkendőről származnak, nem emberi lenyomatok. Az elkövető ezért vagy állat, vagy egy nagyon okos és tudatos ember volt, aki tudja azt, hogyan kell jól elrejteni magát. Az is kiderült, hogy az áldozatok nagyrészt nők. Minden tízedik áldozat pedig egy férfi volt. Koruk igencsak változó a legfiatalabb huszonnégy éves volt a legidősebb pedig egy hatvanéves. Az ügy már-már már végleg lezárni látszódott és örök rejtély című fiókban maradt volna, amikor Stupaneknyov megölte a két alkalmazottját a cég irodájában…
*
Azt még Turtyán rendőr sem gondolta volna, hogy mekkora lavinát indít el, azzal, hogy megírja aznap este a jelentését. A jelentés rövid és egyszerű volt. Két munkásembert meggyilkoltak, mindkettő férfi, minden irat náluk volt illetve egy-egy darab véres papír zsebkendő. A gyilkosság eléggé érdekes körülmények között történt, és Turtyánnak olyan érzése volt, hogy egy belső dolgozó tehette, sőt arról az orosz emberről is képes volt ezt elhinni.
Természetesen, mikor feletteséhez fordult ezzel a, mint kiderült "őrült" ötlettel a főnök csak ennyit mondott: "Maradj a seggeden Turtyán, azoknak az oroszoknak olyan makulátlan a múltjuk, mint a patyolat." A felügyelő nem nagyon tudott vagy akart vitatkozni felettesével, de valahol sejtette, hogy az orosz úriembernek sajnos vannak belső kapcsolatai…