Látom a kerengő szárnyakat.
Pillangók röpdösnek csendesen,
Szerelmed keresem kedvesem
Lágy illatot hoz az esti szél,
Még érezlek párnámon esténként.
De te nem fekszel ott mellettem,
Nem ölellek téged kedvesem.
Más karjaiba dőltél helyettem,
Nem szeretsz engem, ez kellemetlen.
Tudom barátságod megtarthatom,
A lelkemet ezzel nyugtatgatom.
Mert szükséged van szeretetemre,
Törődésemre, józan eszemre.
Elfogadom én eme szerepet,
Nem vágyom többre, legalább ennyi kell.
4 hozzászólás
Alakulnak a verseid, egyre jobbak lesznek, kedves Rebbel. Van még mit csiszolni rajta, mondjuk, a harmadik versszakban a "kellemetlen" helyett valami más szót keresnék, s az utolsó sora jobban hangzana: A lelkemet ezzel nyugtatgatom.
Összességében tetszik.
Szeretettel
Ida
Majd gondolkozom a harmadik versszakon, de azon nem biztos, hogy lesz változtatás.
A 3. versszak utolsó sorában viszont igazad van, teljesen. 🙂 Jobban ki is fejezi a helyzetet.
Köszönöm, hogy itt jártál
Üdv, Balázs
Szia Balázs!
A verseid közül nekem ez a kedvencem. Nem olvastam el mind, de ez tetszett.
Ági
Szia Ági!
Rég láttalak már, bár lehet pont elkerültük egymást. Örülök, ha tetszik. Remélem azért szép lassan, de biztosan eljutsz majd a mostani verseimhez. Remélem azok is tetszenek majd, bár a téma kicsit megváltozott. :)) Ez jó és rossz is egyben, bár már érik a következő szerelmes versem is. Úgy látszik az élet megy tovább, csak a verseim emlékeztetnek pár fontos pontra…
Köszönettel, Balázs