Tücsökhegedűt hallva

Tücsök hegedül a szűk konyhában,
Nem lelé párját új otthonában.
Befészkelt a jó öreg karnisba,
Ott keresi párját szakadatlan.

Mászott tizenegy emeletet,
Nem látott ő semmi egyebet,
Csak kilátástalan fekhelyt.
Itt tengeti mostantól életét.

Mert párt biz' isten itt nem találhat,
Ide csak ő mászott szakadatlan.
Nem tudhatom miért jött konyhánkba
De biztos jobban szeretne mint én.

Mert nem tudom most mit is érzek,
Felejtsek, vagy szeressek éppen,
Azt tudom, ő nem szeret, képtelen.
Máshoz húz az ő szíve, ki dobta őt.