Most következzék Rigó bácsi, vagy ahogy szinte mindenki hívta az öreg Rigó.
Velünk szemben laktak, feleségével, Pannika nénivel. Unokáik hasonló kurúak voltak, mint én, tehát jómagam már csak idősnek ismertem őket, ami persze természetes, hiszen az öreg ’19-es kommunista volt. Magas szikár, dolgos, szerény ember, az Erdérttől ment nyugdíjba, nehéz fizikai munkát végzett, gateros volt, nyudíjasként is képes volt szinte egész nap ásni, ilyenkor úgy nézett ki, mint egy karikatúra a korabeli Ludas Matyiban. Megpróbálom leírni, meleg nyári idő, Rigó bá ássa a kertet, nagy sáros bakancs a lábán, soha sincs befűzve, minek is lenne meleg van, fekete clott gatya, kék atlétatrikó, a trikó vállrészéhez hozzá kötve egy jó nagy zsebkendő, amit az izzadság letörlésére használ, a fején egy valaha fehér micisapka. Az öreg sűrűn megfordult nálunk, mivel Édesapám nyírta, borotválta. Édesapám eredeti szakmája ugyanis borbély (fodrász) volt, csak később szerzett a Járműjavítóban marós oklevelet. Ezt csak azért írom, mert abban az időben Apu szomszédokat, barátokat, munkatársakat otthon nyírt, borotvált, közben jókat beszélgettek, sokszor vitatkoztak, politizáltak. Apa, hogy finoman fogalmazzak, nem volt nagy barátja a kommunista rendszernek, főleg nem a Rákosi érának, ezen aztán sokat, és néha szenvedélyesen vitatkoztak. Édesanyám sokszor könyörgött Apának, hogy ne politizáljanak, mert egyszer feljelent az öreg, és akkor mi lesz velem, meg a két gyerekkel, mármint velünk. Abban az időben kisebb dolgokért is éveket ültek, de Apu tudta, hogy Rigó bá nem becstelen, és nem tenne ilyet, mint ahogyan nem is tett.
Tiszteltem az öreget a hitéért, hitt a kommunizmus felsőbbrendűségében, hitt az igazságosabb jövőben, és soha nem árulta el az illegalitás éveiben elvtársait, hasonló gondolkodású munkatársait ezért a Horthy rendszerben internálták, és többször is félholtra verték. Hitt valamiben, amit ő jónak gondolt, és kész volt áldozatot is hozni érte, a kommunizmus persze nem állta ki az idők próbáját, de erről legkevésbé ő tehetett. Úgy emlékszem három, vagy négy elemit végzett, mégis jól tudott vitatkozni, jól tudott érvelni. Egyszer véletlenül fültanúja voltam az egyik vitájuknak, melynek apun, és az öregen kívül résztvevője, de inkább csak passzív szereplője volt a szomszéd, Dombay bácsi, (róla később még lesz szó).
Nyár volt, kinn az udvaron a nagy diófa alatt nyírta apám Dombay bácsit, és közben az öreg Rigóval szenvedélyesen vitáztak „Rákosi rémuralmáról”, amit az öreg is elismert, hogy borzasztó volt, de magát a rendszert védte, körülbelül így. Idefigyelj Feri, a példa kedvéért tegyük fel, ha a feleséged megdugná a pap, az Istenre haragudnál, vagy a papra?
Apu érezte a csapdát, szabódott is, de az öreg csak sürgette, hogy válaszoljon.
Aztán Apu kibökte, a papra. Na ugye, vagyis a rendszer jó, de az ilyen hatalmaskodó pojácák, mint Rákosi tönkretették az egészet.
Apu persze cáfolta, hogy az a rendszer, amit csak ilyen diktatórikus módszerekkel lehet fenntartani, az nem lehet valami jó.
Én viszont nagyon meglepődtem az öreg logikus érvelésén, és máig emlékszem rá.
Halála után utcát neveztek el róla a Széchenyi lakótelepen, amit a rendszerváltáskor azonnal átkereszteltek.
Most néhány gondolat az előző ellentétjéről Dombay bácsiról, aki Horthy rendszerben magas hivatali tisztséget töltött be, ha jól tudom alispán volt. Feleségével és lányával a baloldali szomszédaink voltak. Fiuk katolikus pap, lányuk apáca, miután a rendet, ahol szolgált feloszlatták itthon élt a szüleivel. Gondolom el tudják képzelni ilyen előélettel, ilyen háttérrel, az ’50-es években nem volt egyszerű az életük, bár akkor mindenkinek nehéz volt, de nekik talán még nehezebb. A két öreg, két külön világ, a ’19-es kommunista, és a Horthysta hivatalnok sokszor találkoztak nálunk, de mindig, csak és kizárólag tisztelettel beszéltek egymással, nem hiszem, hogy szerették egymást, de tisztelték a másik véleményét, mégha az olyan távol is állt saját meggyőződésüktől.
Le szeretném szögezni, hogy Rigó bácsi nem volt minden rossz okozója, nem volt vörös ködben élő elvakult kommunista, és Dombay bácsi sem volt horthysta pribék, csak két becsületes jóravaló ember, akiket a történelem más- más oldalra sodort, de tudtak egymás mellett békében élni. Örülök, hogy ismerhettem őket.
Folyt.köv.
17 hozzászólás
Szia!
Sajnos manapság egyre kevesebben vannak olyanok,akik ellentétes nézeteket vallanak, mégis megférnek egymással. Példát vehetnénk róluk.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Bizony úgy van, ahogyan írod, mert ma teljesen megosztott, a társadalmunk.
Köszönöm látogatásod.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Ugyanazok a gondolatok jutottak eszembe amit Eszti is leírt. Az írásod, nem csak mesél, hanem gondolatokat is ébreszt!
szeretettel-panka
Köszönöm elismerő soraidat kedves Panka.
Szeretettel: Zagyvapart
Szia Zagyvapart!
Nagy élvezettel olvastam. Emlékeket ébresztett bennem, még micsoda emlékeket. Ugyanis, az én édesapám is borbély (fodrász) volt, azonban ő a földművelést választotta helyette. Tanyán éltünk, s hozzá is jártak a tanyavilágból hajat vágatni. Nyáron kinn az eperfa alatt, télen viszont benn a házban. Olyankor én is hallgatóztam, vitáknak nem igazán voltam fültanúja, mert általában egyetértettek, és együtt szidták a rendszert és Titót egyaránt. Mi akkor azon az oldalon éltünk. Amit Rigó és Dombay bácsiról írsz, az viszont irigylésre-méltó. Ők más-más eszmét vallottak, mégis tudták tisztelni egymást és békében élni egymás mellett, a mai embernek mindenképpen példaértékű lehet. Nagyon szeretem, ahogyan mesélsz, él a történet, élnek a szereplők… Várom a következőt.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Örülök, ha tetszik a stílusom, s tetszik ahogyan "mesélek". Igen szüleim háza olykor amolyan politikai vitakőrnek adott otthont. Manapság jó visszaemlékeznem ezekre az időkre.
Köszönöm hozzászólásod.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Amíg olvastam az újabb városszéli történetedet, arra gondoltam, ami lehetővé tette a számodra, hogy azokról, akik gyerekkorodban körülötted éltek, felnőtt fejjel tudsz mesélni. Részt vehettél a felnőttek életében, betekinthettél a világukba, megismerhetted a múltjukat. Vajon egy mai gyerek, ha majd felnő, mit tud elmesélni a szomszédokról, akik között gyerekként élt? A múlt értékes gyöngyszemei a történeteid, nem csak azért, amiről mesélsz, hanem azért is, mert egy más fajta emberi kapcsolatrendszert örökítesz meg, mint a mai. Ma az emberek elszigetelődnek a szomszédoktól, mindenki elvan a maga kis világában, így a gyerekek is járatlanok lesznek a társas kapcsolatok kezelésében. A társas viselkedés megértéséhez, és kezeléséhez, rendelkezni kell mások viselkedésének hatékony észlelésével, értelmezésével. Ezt csak gyerekkorban lehet/ne/ elsajátítani.
Judit
Kedves Judit!
Igazad van, mára elhidegült a társadalom, nincsenek önfeledt baráti társaságok, és a fiatalok előtt nincs követésre méltó viselkedési modell sem. Ez ránk magyarokra fokozottan érvényes, mert azért nem minden országban van ez így. A teljes megosztottságról már nem is beszélek. Igen ez a mai világ anyagilag gazdagabb, de erkölcsileg zűllöttebb, mint az én gyermekkoromben volt.
Köszönöm látogatásod, és hozzászólásod.
Zagyvapart.
Kedves Feri!
Én is örülök, hogy az írásod által megismerhettem két teljesen különböző nézeteket valló embert. Magam is úgy gondolom, hogy ettől Ők még lehettek becsületesek, jóravalóak. Jóleső érzéssel olvasom mindig a városszéli történeteidet, mert nem csak új embereket ismerhetek meg, hanem minden történetnek látom az üzenetét is. Jó dolog, hogy ezt felvállaltad, értékeket mutatsz be nekünk, és mi ezt értékeljük. Igazán örülnék neki ha sokkal többen olvasnák.
Barátsággal:
Millali
Kedves Lali!
Köszönöm értő értékrlésed, ami azt illeti magam is örülnék ha többen olvasnák.
Barátsággal: Zagyvapart.
A becstelenség akkor még főben járó bűnnek számított a kisközösségekben is. Tehát, mindegy is volt, hogy ki mit vallott éppen, kizárólag rendszeres beszélgetési témának számított, hogy ki éppen miről, hogyan vélekedik. Ezek az emberek egymásnak azért sosem ártottak volna, és nem is mentek ölre a nézetkülönbségek miatt. Csak mint férfiemberek megvitatták az élet nagy dolgait.
Ismét élmény volt az írásod, kedves Zagyvapart.
pipacs 🙂
Kedves Judit!
Valóban a becstelenség nem volt mindennapi jelenség, mint manapság.
Köszönöm hozzászólásod, örültem neked.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Tanulságos,"életszagú "történeteid- mint ahogy ez is- elszórakoztatnak.Az is tanulságos hogy ha Bécsbe mész mindenütt szobrokat látsz, nálunk ideológiák semmisítik meg.
Grt.Z
Kedves Jenő!
Örülök, ha szórakoztatónak találtad szerény művemet, köszönöm a hsz.-t
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Ez a történet is érdekes. Főleg azért, mivel egyes embereket nem tudsz elitélni csupán azért, mert valamilyen szélsőséges nézetet vallottak. Nekem is az a véleményem, hogy e mellett lehettek tisztességes, jóindulatú emberek is. Én is találkoztam hasonló emberekkel, akiket – bár saját nézetem-meggyőződésem egészen más volt, mégis tisztelni tudtam.
Egyikről – városi vezető volt – egy könyvet is megjelentettem.
Jó olvasni a történeteidet.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy nálam jártál, és köszönöm megtisztelő hozzászólásod is.
Szeretettel: Zagyvapart.
Még egyszer olvasva is érdekesnek találtam a korabeli történetet.
Üdv.Kata