Arany sugarával
elillan már a nyár,
odébb áll csendesen,
tűnik az illatár,
hallgatom búcsúját,
tücsökhangon szólal,
lassan tovább oson
minden múló nappal.
Átadja majd helyét
a termékeny ősznek,
s az érkező napok
új álmokat szőnek…
Tudom, visszatér, hogy
szívembe költözzön,
s újult ragyogással
fényárba öltözzön.
12 hozzászólás
… az örök körforgás rendje.
Szép a versed, kedves Judit.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese, köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Nagyon szép a nyárbúcsúztatód, kedves Judit.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida, köszönöm, hogy olvasol!
Szeretettel, Judit
Tetszett a versed, lassuló hangulata szépen hozta a múló nyarat.
aLéb
Kedves Aléb, Szívből köszönöm, hogy olvastad!
Üdvözlettel, Judit
Kedves Aléb, Szívből köszönöm, hogy olvastad!
Üdvözlettel, Judit
Kedves Aléb, Szívből köszönöm, hogy olvastad!
Üdvözlettel, Judit
Szia Judit! 🙂
Azt szeretem benned, hogy stabil vagy. 🙂 Ha ide bejövök, mindig a szelíden csendes ritmust kapom, amit bármikor. A képeid egyszerűek, tiszták, a sorok mindig kántálásra késztetnek. Most is ezt tettem. Az közelgő ősz tempójával ringva, fennhangon olvastam el a verset, nem is egyszer. Minél többször tettem, annál nagyobb hatást gyakorolt rám. Az első rész melankóliája érzékeket borzoló, zárása miatt óvatos-szerényen felfelé ível a hangulat. A második szakasz konklúziója pozitív hatással bír.
Egyszerűen nagyszerű. 🙂 Ez jutott eszembe összegzésként. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, mindig nagy örömmel tölt el látogatásod!
Szeretettel, Judit
Versedet a "Véletlen" hozta most elém.
Kétmondatos versed érdekes, szép, reménykeltő.
Tetszett nekem, szeretettel olvastam: Kata
Szépséges…gratulálok szeretettel versedhez. Üdvözöllek:b:)