Terméketlen földed parlagon,
megfagyott gyümölcs az almafán,
szerteszórt homok és hatalom,
amit a lázadó kardra hány,
hangtalan harang, mely ring némán,
télre eltett penészes befőtt,
adni képtelen, szúrós vénlány,
ház, amely rég nem látott tetőt,
omladékon nőtt vörös virág,
parttalan szivárgó holt folyó,
húsba karmoló üvegszilánk,
izzó láva, folyvást fortyogó.
Utat nem lelő, hiteltelen.
Ilyen vagyok, ha nem vagy velem…
6 hozzászólás
Szia Klári! 🙂
Nagyon tetszik a tartalom, akár elmenthetném "Ars poetica" gyanánt. 🙂 Jól bírják a cipők, ha már annyian járunk bennük… 🙂
A tagolás agyalásra késztetett, én már csak ilyen vagyok. 🙂 Lehetne ebből a versből egy jó shakespeare-i szonett, de még gyúrni kéne. Amúgy nem tudom, hogy mi a meglátásod ezzel kapcsolatban, csak úgy megszokásból jött az ötlet.
A központozás itt sokkal jobb, mint bármikor, persze vannak bennem kétségek. Ez a Te versed, nem véletlenül írtad, én pedig nem véletlenül olvasom. 🙂
Nehéz kritikát írni, hiszen sérteni senkit nem szeretnék, nem ez a célom, inkább az, hogy a lehető legjobb süljön ki a költeményekből, ezen kívül az építés…
Csak úgy óvatosan próbálom és annál, aki szeret gondolkodni. 🙂
Jó volt itt időzni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm szépen az értékelésedet.
Hát, talán gyúrható ez shakespear-i szonetté, de ahhoz nem elég erős a két karom:)
Szeretettel: Klári
Különleges, olykor hátborzongató képek… hát persze, az utolsó sorod minderre a magyarázat.
Nagyon jó vers, kedves Klára.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy nálam jártál ismét:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Valóban, versed formáját tekintve akár szonett is lehetne . Talán annak is gondoltad.
Versed hangulata némileg lehangoló, de már ilyen az élet, s a költők dolga azt is megénekelni.
Nekem tetszik, bármilyen megfontolásból tetted föl nekünk.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen az értékelésedet!
Szeretettel: Klári