Egy sóhajtásnyi perc

Elég tőled egy szó, egy mozdulat,
És álmaimba máris visszatértél.
Tőled kaptam megint új utat,
„Gyere velem” – csak ennyit kértél.

És azonnal indul bennem minden
S mit tegyek, ha szívem menni kész,
Mert nélküled már semmim sincsen
Hiszen fél vagyok csak, nem egész,

Így menni kell, nincsen más út,
Nem is igazi döntéshelyzet,
Ha a szó elég s a szerelem fut
hozzád, mert felég, ha nem adom meg

mit kérsz, és amit én is akarok.
Ennyi ez – egy sóhajtásnyi perc,
Mert Te kellesz, hiszen addig vagyok
önmagam, míg magadhoz ölelsz.