úgy nyalnak-falnak betűkkel övezve
hogy hányingert kapott a lélek
mi végre nem csapod le őket
vagy tetszetős a nyálas ölelés?
minden este átölelnek szegre-végre
s tetszik neked látom – esküd égre-földre?
nem tettél igaz-de engem nevetnek itt ezek!
nem mondhatom hogy ne szaggasd tollad
nem hogy szélesre tágulj senkik földjein
de bánt e kép s íj messziről alázva térjek
tán haza?! vagy rögtön félre nézzek
miként a koldus kit ölbe kap a kéz de
nem kérdi- hová megyünk uram?
csak tovább csak messzebb de távolabb
nyugaton nem érhet deres korbács beszéd
se mustos fél-mosoly és enyhe szél-kacaj
mit bábos napsugár nálad naponta elszaval
mondod:sem jogod sem okod rám rontani
keletre mint csavart tüzet ne merj kiontani
ez életem most itt találtam rád-hát bántani
hogy mersz egy királyt ki sötét leplét neked
megmutatta aranyos szablyáját sírhantjára
rakta mit felhozott a sors s éltem betakarta
mit tett velünk e rút világ kovásza hogy
rárontok minden árva szájra ki most
szomjas szavak helyett igaz vizekre vágyik!
4 hozzászólás
Szia ruca!
Nem kértél kritikát a vershez, pedig vannak észrevételeim. Én ugyan hallgatok ezekről, mert tiltva vagyon, ám mégis szólok Hozzád.
Úgy tudom, hogy a harag rossz tanácsadó. Ebben egyre inkább hiszek, a versed is erősített ezügyben. Egyébként amit leírtál, majdnem mind igaz. MAJDNEM. A harmadik szektorod hihetetlenül erős, szerintem abban bújt meg a lényeg, hát komolyan veszem, nem nehéz.
Kerek ez itt, nagyon. Talán kevesen értik, én igen.
A záró rész nagyon tetszett, elúsztam…
És tudod mit? Nem érdekel, hogy nem kértél kritikát, akkor is leírom, hogy a tizedik sorban az "íj" az inkább "ily", és azt is tudom, hogy véletlenül váltottál a fegyverre.
A toll szaggatása nálam előre megírt…
A harmadik részt csöndben morzsolgattam, mert olyan, mint egy hangtalan gyónás-üzenet.
Szerettem ezt (is), mert…
Estefelé-éjszakába, titokban suttogott kiáltás ez, hallom.
Kalin
Kedves Ruca!
Versedben komoly, mély gondolatokat foglalál. Nagy kár, hogy nem teljes, szabályos mondatokban fejezted ki a mondandódat, mert így, a nagybetűk és az írásjelek hiányában összefnódnak a gondolatok, ami tévedésekhez vezet.
Újból átolvasva, magamban elhelyezve a hiányzó jeleket, versed egészen más színekben tündökölne. Természetesen az alkotó dönt mindig, mit, hogyan képzel el.
Ez csupán az én szerény véleményem.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm, kedves Kata. Átgondolom, hátha néha…
r.
Szia Ruca!
A nem kontrolált düh érződik a versedben." sem jogod sem okod rám rontani
keletre mint csavart tüzet ne merj kiontani" Ez jó. Ezt én is így gondolom.
Ági