Mi a szerelem? Zömében fájdalom
Pillanatnyi öröm, ahogy láthatom, boldogság az arcodon.
Mi az együttélés? Puszta alkalmazkodás.
Az egyik fél úgy tesz, a másik tényleg húzza az igát.
Mi az önuralom? Lényünk visszafojtása.
A kínos tényt magunkban tartani, belülről szétszed a bánat.
Mi a kölcsönösség? Megsemmisült illúzió.
Nincs két fél közt olyan, ami bármiben egyenlő arányú.
Mi a csalódás? Élethű valóság.
Vélt álmokat kergetünk, mi sohasem érheti el a realitást.
13 hozzászólás
kiábrándultságot érzek…ne hagyd bevonzódni magadba.
Kedves Andy!
Igen, jól érzed, de igyekszem ellenállni… Köszönöm hozzászólásodat! Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Elég elkeseredett megállapítások. Persze nehéz ezeket az érzéseket pár sorban leírni. Hiszen hangulat kérdése is, ne szomorkodj.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Valóban elkeseredettek. A jelenlegi életemben vannak elkeseredett és nagyon boldog szakaszai. Ennek arányában a verseimre is rányomja a hangulatom a bélyegét. Köszönöm együttérzésed és hogy nálam jártál! Igyekszem nem szomorkodni sokat… Szeretettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
Nem is tudom… az egész hangulata olyan sötét, borús. Fel a fejjel!
mélypont
üres képkeret
a szemüveg is törött
egyiket javítsd
na jó, ezt ne is nevezzük haikunak 🙂
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Igen, elkeseredett, szomorú és sötét. Van, hogy az ember mélypontra kerül. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy én igen hamar megélem ezeket a mélypontokat és nagyon igyekszem túltenni magam rajtuk. Bár tudnék haikukat is írni. 🙂 Üdv. Szilvi
Olyanok, mint egy-egy szomorú, lemondó aforizma.
Mindegyiknek megragadtad a lényegét, valóban.
Aztán, hogy egy más élethelyzetben is ugyanezt írnád-e?
Szívemből kívánom, hogy némelyik gondolatot egyszer majd átértékeld…
Vitathatatlan, hogy szépen fogalmaztad meg.
Szeretnék Neked szeretet-cseppet küldeni!
Kedves Andrea!
Pontosan annak szántam, aminek olvastad. A lényeget próbáltam megragadni a hangulatom szerint. Valószínű, hogy más élethelyzetben egészen másként hangzanának ezek az aforizmák, ahogy nevezted őket. Köszönöm a szeretet-cseppeket, hozzászólásoddal eljuttattad hozzám. Máskor is sok szeretettel várlak! Üdv. Szilvi
Fájdalom, lemondás, feladás… ezek a képek jelentek meg előttem. Azt hiszem, nem elmélkedés gyanánt írtad, hanem mintegy elszámolásként egy időszakkal. Nem is jókedvében morfondírozgat az ember ilyen dolgokon. Én egy szomorú asszonyt látok a sorok mögött. Amolyan kiírom magamból, van benne dac, fájdalom, tényszerű megállapítások, és csöppnyi vigasztalás a végén… "sohasem értheti el…" Talán ez ad egy kis megnyugvást is.
Erős képek társultak a bölcs megállapításokat leíró soraidhoz, kedves Szilvi.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Lelki tényezőnket nem tudjuk befolyásolni. Vannak az életünknek olyan szakaszai, amikor nem éppen a vidámság, a boldogság és az egészség áll a helyzet magaslatán, hanem a fájdalom, a betegség és a reményvesztettség. Bennem akkor ezek a gondolatok születtek meg hirtelen, és gyorsan leírtam őket. Nem gondolkodtam, nem módosítgattam, nem javítgattam. Csak jöttek és kész. Igen, abban a helyzetben szomorú voltam, de azt gondolom, hogy ez csak egy pillanatnyi "szeszély" volt. Az élet megy tovább… Köszönöm soraid és hogy meglátogattál! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Nagy igazságokat írtál le. Kérdések és válaszok saját meglátásod szerint.
Van amivel tökéletesen egyetértek.
Barátsággal: Ági
Kedves Szilvi!
Nagy igazságokat írtál le. Kérdések és válaszok saját meglátásod szerint.
Van amivel tökéletesen egyetértek.
Barátsággal: Ági
Kedves Ági!
Ezek az én úgymond egyperceseim. Lehet, hogy sok igazság van bennük, de lehet, hogy kevés. Éppen az ember élethelyzetéhez és pszichés állapotához kell egy egy ilyen jellegű versikét mérni. Az én lelkem akkor, éppen olyan hangulattal találkozott, ami nem előnyére befolyásolta ezeket a sorokat. Szomorú és reményvesztett lett, mint az akkori érzéseim. Köszönöm hogy nálam jártál! Üdv. Barátsággal: Szilvi